Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

Azért, mert a budapesti országos forradalmi kormányzótanács nem enged­te meg, hogy magánosoktól ruhát, élelmet, lakást rekviráljunk, ameddig azt országosan, egyöntetűen nem lehet csinálni. Ami történt, az csak egy falat kenyér volt az éhezőnek, az csak egy korty víz volt a szomjazónak. Hiába nyitják ki a boltokat, nincsen áru, mert az áru a burzsoáziának a ruhaszekrényeiben van. Hiába csinálunk zsír jegyeket, ha nincsen zsír a városnál, hanem annál több van a jó polgári éléskamrákban. A boltok mostani kiárulása csak arra való volt, hogy a pillanatnyi szüksé­get úgy, ahogy kielégítsük. De még arra sem volt jó, hiszen millióknak kelle­ne adni, és nincsen miből. A háború, meg az áldemokrata koalíciós kormányzat parlagon heverő földeket, üres állampénztárt, üres raktárakat hagytak ránk örökségképpen. És itt van a burzsoáziának a legnagyobb bűne : ami még van, azt magához ragadta, elrejtette, külföldre vitte, elásta, eldugta, elvonta a forgalomból. Most jön az országos törvényalkotás ideje. Újra meg kell indítani az állam hatalmas gépezetét. De addig is, amíg a gép új termékeket ad, addig is ki kell osztani a régit egyformán. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az egyik ember száraz kenyeret vacsorál, a másik meg három tál ételt, nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az egyik ember öt szobás fényes lakásban lakik, perzsa-szőnyegen jár, a másik meg a kuckójában rohad a nedves pincela­kásban. És nem lesz addig nyugalom, ameddig az egyik embernek rongyok vannak a testén, a másiknak meg selyemből van a ruhája. Úgy bizony. És nem nyugszunk addig, ameddig mindent nem kommuni­zálunk, és teljes egyenlőséget nem teremtünk. Mi következik ebből ? Valaki azt mondta a múltkor egy népgyűlésen, hogy le kell húzni a jó ru­hát a burzsoáról. Jól van, de ha lehúztad róla, elvtársam, akkor már tené­ked van jó ruhád, és akkor nem félsz, hogy terólad meg majd a másik ron­gyos fogja lehúzni? . . . Ha kifosztanád az éléskamrákat, és a magadéba raknád, akkor bizony a magadét kellene félteni a kirablástól. Hát nem ez az útja a kommunizmusnak. Aki ma ilyeneket mond, az rabol és gyújtogat, annak forradalmi törvényszék előtt van a helye, mert az ellen­forradalmár. A kommunizmus útja: összegyűjteni mindent és közösen elosztani. A kom­munizmus útja: egyenlő boldogságot teremteni. És lemegyünk ezen az úton a végsőkig : be fogunk tekinteni a kamrákba és a ruhaszekrényekbe, és elvisszük onnan, ami elvihető. De egyenlően el is fogjuk osztani. Ez a kom­munizmus.

Next

/
Thumbnails
Contents