Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

II. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ

Bódy párttitkár elvtárs referátuma, valamint a számos felszólalás nyo­mán az a meggyőződés alakult ki, hogy a háború alatt, amíg a szuronyok lekötve tartották a proletariátust, nem volt lehetséges a pártnak osztály­harcos működést kifejteni. Ezentúl azonban, amikor az osztályuralom leg­erősebb támasza, a militarizmus összedőlt, a legerélyesebb proletárpolitika lehetséges, sőt egyenesen szükséges. A szociáldemokrata párt Kecskeméten is hajlandó együttműködni a Károlyi párttal, de csak azon esetben, ha az valóban a Károlyi és Hock által inaugurált politikát követi, s a legéle­sebben fordul a nem forradalmi, sőt forradalom ellenes földmíves pártnak és keresztényszocialista pártnak. Ellenkező esetben a párt megszakít min­den kooperációt a Károlyi párttal, és halad egyedül nyílegyenesen a maga útján. Szóbakerültek a pártgyűlésen azok az ellenforradalmi törekvések, amelyek hol burkoltan, hol nyíltabban Kecskeméten is megnyilvánulnak. Ezeket a párt le fogja törni, mert nem engedhető meg, hogy a forradalom vívmányaival, az egyesülési és sajtó szabadsággal a reakció lovagjai vissza­éljenek, és ezeket az eszmei fegyvereket a forradalom ellen irányítsák. Bizo­nyos fokú diktatúrát, a forradalmi átalakulás diktatúráját kell megterem­teni, amely kíméletlenül eltapossa azokat, akik a haladás útjában állnak. Jó három órás szócsata után sor került az új párt vezetőség megválasz­tására; a hivatalos lista változatlanul ment keresztül. Ennek eredménye­képp megválasztattak a végrehajtó bizottságba: Bódy János, Csihalik László, Dudás András, Hajma József, Kósa István, Lesi Pál, Lugosi István, Soós Albert, Szegedi Lajos, Váczi János, Villám István. Az ellenőrző bizott­ságba: Soós Pál, Sarlós Ágoston, Tóth László, Tóth Károly, Vincze Lajos elvtársak. Pártközgyűlés. — Magyar Alföld, 1919. február 22. (IX. évf. 8. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents