Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

II. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ

nyílott egy kis szobácska, hol a társadalom e célra küldött adományit és a nemzeti tanács által rendelkezésre bocsátott összegből vásárolt élelmiszereket raktároztuk el. Külön állott a konyha, hol három tűzhelyen reggelire kávékonzerv, tea vagy leves készült, délbe gulyás, este szintén leves vagy gulyás volt felszolgálva. Mindenkor igen jó és elegendő mennyiségben, részint házi, részint gyári kenyérrel, melyből mindenki annyit kapott, amenynyit kívánt. Bár az élelmiszerek beszerzése nagy nehézségekkel járt, a maximális áron felül is kénytelenek voltunk vásárolni, szükséget nem szenvedett konyhánk. A főzést és felszolgálást a nemzetőr zászlóaljból hétről-hétre kirendelt négy csendőr látta el, kik e téren kifogástalan készséget mutattak fel. A találkozóhelyre az érkező vonatoktól a Nemzeti Tanács egy-egy tagja, éjjel pedig a nemzetőrség állomásparancsnoksága kalauzolta katonáinkat. Az így berendezett helyiség csakhamar kedves otthona lett a hazatérő katonáknak. A történelmi hűség okáért fel kell említeni, hogy a félegyházi katonáknak csak kisebb része fogadta el a vendéglátást, mert ezeket a vasútállomásnál várták rég nem látott szeretteik, s vitték haza a családi tűzhelyhez. Nagy hálával, köszönettel és elismeréssel voltak a vicinális vonatokra várakozó félegyházi járásbeli katonák, kik sok esetben — ha a meleg ételt elköltötték — gyalogszerrel indultak haza Jászszentlászlóra, Kiskunmajsára, Tiszaalpárra, Kecskére és a környékbeli falvakba és tanyákra. Naponkint átlag nyolcvan-—száz katonát láttunk el, de volt olyan napunk is, midőn 200—300 katona fordult meg az étteremben. A Szabadkáról és Újvidékről menekült katonák is itt találtak először fogadtatásra, valamint 18 német katona is, kik Nisstől Szegedig gyalog tették meg az utat. Minden alkalommal élőszóval is, nyomtatvány útján is iparkodtunk a hazatérő katonákkal megismertetni a változott helyzetet. A kiskunfélegyházi Nemzeti Tanács „Hazatérő katonák" című oktató és tájékoztató irataiból minden katonának adtunk egy-egy példányt. A Nemzeti Tanács tagjai is élénken érdeklődtek a hazatérő katonák iránt. Szerény éttermünket többször megtisztelték látogatásukkal dr. Horváth Zoltán ügyvéd, a Nemzeti Tanács elnöke, Toldy Jenő ótemplomi esperesplébános, dr. Szabó Árpád ügyvéd, dr. Porst Kálmán főgimn. igazgató, Vesszősy József lapszerkesztő, Tarjány József h. ig. tanító, Forgó Gábor, Sallai István, és Varga József tanítók, Sallai József h. rendőrkapitány, kik figyelemmel hallgatták a mi visszatérő fiaink beszédeit, melyben elmondták, hogy mily sok küzdelmes viszontagságban volt részük, sok helyütt át kellett élniök még egy utolsó háborút, míg a magyar határhoz el nem értek. Népünk szeretete azonban feledtette velük a 16—20 napi út fáradalmait, mely idő alatt főtt ételt nem ettek, asztalnál nem ültek, ágyban nem feküdtek.