Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

II. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ

küzd. Az egyik a régi függetlenségi és 48-as, a másik a nemzetközi szociáldemokrata tábor. Mind a két tábornak a munka és munkás megbecsülését, a közrendet, a demokráciát és a nép jogos kívánalmainak támogatását illetőleg az elvei megegyeznek; de ennek dacára nagy különbség van a két tábor között. A függetlenségi párt, illetve a polgárság s vele én is, azt akarjuk, hogy Magyarország, ez a vérrel szerzett és ezer esztendeig vérrel öntözött ország épségben és sértetlenül mindig magyar maradjon, annak minden talpalatnyi földje igazságos elosztással a honfitársaink szorgalmának és munkájának jutalma gyanánt magántulajdon legyen. Ezzel szemben az igazi nemzetközi szocialisták apáink vérével és sírhantjával nem sokat törődnek, nekik ott a hazájuk, ahol jól érzik magukat; végcél gyanánt pedig azt hirdetik, hogy senkinek saját földbirtoka vagy ipari vállalata ne legyen, hanem minden közös tulajdon legyen. Én meg vagyok győződve, hogy az a földmunkás polgártársam, aki most velem együtt a magántulajdonban levő nagybirtokok és ipari vállalatok ellen harcol, nem communista, mert csak akkor fog örülni a neki kiosztandó 10—12 hold földnek, ha az örök tulajdoni joggal az övé is lesz, ha azzal ő szabadon rendelkezhet és azon saját akarata szerint gazdálkodhat. Ezen felül arról is meg vagyok győződve, hogy az ekként földhöz jutott magyarországi földmunkás nem is lesz nemzetközi érzelmű, mert annak majd hiába kínálnak cserébe Dél-Amerikában 200 hold földet, csak nem fog elmozdulni az ő 10—12 hold magyar földjéről. Miért ? mert az édesapja is itt született és itt halt meg, vagyis más szóval Magyarország az ő hazája. Mindannyian tudunk a magyarországi földmívesnek és kisiparosnak, ha idegen ajkú is, a honi röghöz való legendás ragaszkodásáról. Tudjuk, hogy az Amerikába kivándorolt magyar, szerb, tót és német földmíves és iparos honfitársaink legnagyobb részt csak azért vándoroltak ki, hogy annyi pénzt gyűjtsenek, amiből itthon legalább annyi földet, illetve akkora műhelyt vehessenek, amiből öregségükre megélhetnek. A nagy tenger, amely Európát Amerikától elválasztja, az ő lelküket és szívüket a hazájuktól el nem választhatja. Melyikünk ne emlékezne arra a nagyszerű fogadtatásra, amelyben a háború előtt az amerikai magyarok az ősi hazából átvitorlázott Károlyi Mihályt és társait részesítették. Ezek után kérdem, hát communista-e ? hát nemzetközi-e a magyarországi földmunkás és kisiparos ? Ugye nem ? még akkor sem az, ha annak vallja magát. Jelen cikkemnek nem az a célja, hogy a nemzetközi szociáldemokratáknak, akikkel a forradalmi vívmányok megőrzése, a személy és vagyonbiztonság megóvása céljából egy gyékényen árulunk, kesztyűt dobjak; ha-