Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)

Molnár János: Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében

it, hogy taglalás, boncolás nélkül az értelmét csak nagy nehezen foghatjuk fel. Nem tudná az olvasó, hogy férfias hölgy, vagy nőies férfi - vagy mindkettő összesegítve - írta a dolgozatot. Különben igen sokszor nem annyira a pedagógus, mint inkább a férfiakat ostorozó és a gyermekkorban is ördögnek képzelő nő érzik ki a sorok közül. Nagyon lesajnálja az egész férfinemet. Az erkölcsi érzületet, tisztaságot, komolyságot és egész sereg hasonlót egészen megvon a férfiaktól, és a különoktatást ajánlja. Állításai bizonyítására fölhozott érvek a legtöbb esetben túlzottak, nem egészen azt bizonyítják, amit ő szeretne, és legtöbbnyire túllő a népiskolai nevelés határán. Legalább nem egészen tudálékos az a feleség sem, akit nőtanító tanít a népiskolában. A férfitanítót egy közönséges géppé, de durva géppé degradálja, aki csak éppen hogy tanít, de hogy tanításában, viselkedésében, a gyermekkel való megfelelő bánásmódban és így az egyénülés nemi nevelésben valamire vihetne az lehetetlen. Pedig vannak példák! Mindenre az a feleletünk, hogy a férfitanító legalább úgy megállja helyét mindkét nem nevelésében, mint a nőtanító - ha nem jobban - és így semmiféle különoktatásra nincs szükség." Majd a nevelőtestület - ekkor kizárólag férfiakból állt - kimondja a határozatot. „A tételre az a feleletünk, hogy maradjunk csak, amint voltunk, hagyjuk a különoktatást a felsőbb nevelésnek. És így nincs is szükség országos mozgalomra a nőtanítók sűrűbb alkalmazása érdekében." A témákban igen változatos dolgozatok közül érdemes „A tanító anyagi helyzetének javítása" című értekezés és fogadtatásának bemutatása. Ullmann Mária bíráló szerint a szerző humorosan fogta fel a tárgyat. Megemlíti a felekezeti tanító és kántor ezer baját, fájó sebeit. Kár, hogy a szerző maga sem bízik ezek gyógyíthatásában. Tanulságosak azok az írások is, melyek az iskola és a család kapcsolatát elemezték, az ezekhez kapcsolódó nevelési, fegyelmezési eljárások elemzésére vállalkoztak. Az oktatás napi gyakorlatában is jelen van pl. a testi fenyíték alkalmazása, az alkalmazás indokoltsága. A testületnek az ezzel kapcsolatos felfogását adja visza Spielvogel József tanító dolgozata a testi fenyítékről. Az ügyesen megírt dolgozat a szülői, illetőleg családi és iskolai nevelés kölcsönös viszonyából indul ki. Ha a tanító a szülőt helyettesíti, akkor szükség esetében a szülő által alkalmazott fenyítéket is használja fegyelmezési eszközül.