Szilágyi Tibor: Szélsőségek Kecskemét időjárásában - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 10. (Kecskemét, 1993)

II. Levéltári forrásanyag

ment fel elsőben egy véka (kb. 25-30 l) búzának az ára 2 forintra, egy véka zab 1 forint 30 krra... (T. J.) Január... minden barom istállóra szorul, még tsak a' szilaj ménes is, appetitusuk pedig mindenféle takarmányhoz olly nagy vagyon... (/. JB.) Január 25. A' Januariusi kemény hideg szelek, és sok havazások, szinte minden utat járhatatlanokká tevének. A' kik Pestre akartak menni, kéntelenítettek vissza térni. A félegyházi postalegény útjában megfagyott... (R. A. 1970.) 1795-ben a januári szelek hófúvásokkal torlaszolták el az utakat, s a félegyházi postalegény megfagyott a pesti útban... (/. B.) Olyan szörnyű tél volt minémüre még a krónikák sem emlékeznek. A hó egy singnyi (6*2,0 cm) vastagságra nevekedett, a fák ennek terhe alatt lenyomattak. A farkasok ahavon felakadtak, sok emiatt életeket vagy tagjaikat elvesztették; 14 hetekig (tartott). (M. S.) 1795-ben a hó terhe alatt a fák ugy letörtek, hogy csak a' törzsük maradt, a' farkasok a' hóból ki sem tudtak szabadulni... (B. J.) 1799/1800. December 18-án és a következő napokon heves széllel bőséges hó esett, amely elzárta az összes idevezető közutat. Innen az utazók csak életveszély vállalásával folytathatták a megkezdett útjukat. Hakkelmon Ignác úr a dunavecsei sóraktárba nem tudott eljutni, ezért hozzánk fordult ezen hónap 28. napján. Amíg a kemény idő tartott, egészen a hóolvadásig nem indulhatott útnak... 1800. január. Bőséges hó esett 18 napon és éjjel, erős széllel egészen 5-ig. A helyzet olyan súlyossá vált, hogy az utakat minden felől elzárta és csak veszélyt vállalva lehetett útra kelni az embernek a legközelebbi pusztára is. Ezért sok kár, nélkülözés keletkezett, amíg Isten megszűntette a bajt. Minthogy sok marha elpusztult, a mészárszék bérlői és társaik ezért titkon ezeket az állatokat friss húsként, fontonként 3 polturával számolva, el akarták adni. Az álnokok bűne 18-án reggel kiderült. A városi hatóság több mint harminc mázsa húst ásatott el a városon kívül. Január 20-án — minthogy az út járhatatlan volt — a Tisza partjához szállítandó keményfát vágták ölszámra. Január 23-án búcsút mondott Haccelmon (sic!) Ignác úr, a Dunavecsei Sóhivatal preceptora, aki 28-tól várakozott indulásra, va-