Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

Bács-Kiskun Megyei Bíróság székházának építéstörténete - 4. Temető—nagy utca szabályozása

szabályos telkeket lehet kialakítani, s ezek kisajátítási költsége visszatérül. A 42 m-es pálya mindkét oldalán 3,5-3,5 m széles járda, 8-8 m kétoldali kocsiút épülne, s a középen megmaradó 19 m-es sáv gyümölcspiac céljait szolgálná.

87 Bár a sajtó a 30 m-es és a 65 m-es utakat pártolta, s éppen a 42 m-es pálya elvetését javasolta. Érvelése szerint a tervezett villamos vasútat mind a 30 m-es, mind a 65 m-es úton ki lehet építeni, de a 42 m-es út erre nem alkalmas. (A 30 m-es úton nem épül középső gyümölcspiac, a 65 m-es úton viszont villamos vágányok is elférnek.) A 42 m szélességű „sugárút" két oldali 8-8 m-es kocsiúton villamosvasút nem fér el, s ha a 19 m szélességű gyümölcspiacból szélesítjük a kocsiutakat, akkor alkalmatlan lesz piaci célokra.

88 Ilyen érvek ellenére is a 42 m-es utat szavazta meg a közgyűlés. S úgy tűnik, hogy a testületi üléseken éles szakmai vitákban komoly érveket kellett szembeállítani megalapozott véleményekkel, ha eredményt akartak elérni a haladás szószólói. De a közgyűléseket nem csupán a haladás erői népesítették be. A padsorokban sok retrográd érzületű tag is ült, akik általában a legtöbb adót fizető polgárokból kerültek ki. Ezek a maradi gondolkodású virilisek sok gondot okoztak a város életében. (Pl. a színház építésénél is megkötötték magukat. Megkérdezték ugyanis, hogy miért kell a színház, hiszen a színészet nem más mint csepürágás, hiábavaló bolondság.) Jóllehet, hogy írásos dokumentum nem maradt ránk, de a Temető-nagy utca 42 m-re szélesítéséről is megőrzött a közösségi emlékezet egy anekdotaszerű történetet. Az esemény középpontjában Kada Elek polgármester állt, aki attól tartott, hogy a Temető-nagy utca 42 m-es szabályozási szélessége — a virilisek ellenkezése miatt — nem kapja meg a szavazatok többségét. Ezért a bölcs polgármester provokatív felszólalásra kérte fel a közgyűlés egyik tagját. A felszólalónak az volt a szerepe, hogy érveljen egy széles sugárút kialakítása mellett és példaként említse meg a párizsi „Avenue des Champs Élysées"-t, amelynek 70 m-es szélessége (kicsit felnagyítva állítólag 80-90 m hangzott el a közgyűlésen) példát mutathat Kecskemétnek is. Elképzelhető, hogy a felszólalás felháborodást váltott ki, melyet Kada Elek csendesített 87. Kecskemét c. lap. 1902. február 16. 88. Kecskemét c. lap. 1902. február 23.