Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)
Társadalmi ellentétek — egy bizottsági vizsgálat tükrében
büntetés végett igen Szegényednek." 257 Érdekes azonban és sokat sejtető, hogy éppen a „Lakosok" maradtak csöndben, éppen ők nem emelték föl szavukat. Mindent összevetve túlzott leegyszerűsítés a Kecskemét társadalmában föllelhető feszültségeket a (beköltözött) nemesség és a városi polgárság közti ellentétként kezelni. Ilyen ellentét és feszültség vitathatatlanul létezett a 18. század végén, de ebben burkoltan föllelhetők a helyi hatalomból teljesen kirekesztett adófizető polgárok elégedetlenségére utaló jelek is. Ez utóbbiak nem tudták érdekeiket egyértelműen és olyan pontosan megfogalmazni, hogy megmozgathatták volna a népesség nagyobbik részét, követeléseikkel a nemesi előjogokért szót emelő — leáldozóban lévő — csekély vagyonnal rendelkező, tanulatlan nemességhez csapódtak. Nem volt és nem lehetett ekkor még az elégedetlen, csupán a tanácsbeliek „megpompásodását" látó, a szenátorválasztás megmerevedett formáját kifogásoló néhány személy mögött társadalmi bázis. Egyrészt azért, mert az adófizetés kecskeméti rendje alapvetően megfelelt a közteherviselés követelményeinek, másrészt a frissen megszerzett (zálogba vett) vagy megváltott földekből a város polgársága tisztességgel részesült, 258 harmadrészt, de nem utolsó sorban az „elszegényedés" nem érintett nagyobb tömegeket és nem volt drasztikus. 259 Éppen a társadalmi bázis hiánya miatt nem termelődött és nem is termelődhetett ki vezéregyéniség, a háttérbe szorítottak szószólója, aki kifejezésre juttathatta az elsikkadó érdekeket. Végeredményben a magisztrátus törekvései és a hatalom gyakorlásának mindennapi menete megfelelt a városi polgárságnak, azaz a városlakók nagy többségének és elégedett volt azzal a legnagyobb földesúr, Koháry is. Ennek bizonysága, hogy végeredményben sem „alulról" , sem „fölülről" nem gyakorolt senki akkora nyomást a városra, illetve annak vezető rétegére, amely szétfeszítette volna a kialakult rendszer kereteit. Az 1786-os vizsgálat ellenére minden maradt a régiben, ami egyúttal 257. A szegényedés alatt itt azt kell érteni, hogy a büntetésként jogtalanul beszedett forintok a szenátorokat gazdagítják, a megbüntetteket szegényítik. 258. IVÁNYOSI-SZABÓ: 1989. 262-263. 259. uo. 318.
