Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)
A földesúri joghatóság
8. ha a Dúl Mihály alárendeltségében dolgozó Bajtai elé akadályok tornyosulnának és közös erővel sem jutnának semmire, forduljanak a nemesi vármegyéhez, 9. az „accidentia-béli" jövedelmeket Bajtai Dúl Mihálynak számolja el és úgy osszák el, hogy fele a Koháryaké, a másik fele Dúlé és Bajtaié, 10. mindenről nem lehet instrukciót tenni, tehát igyekezzék Bajtai az úr megelégedésére cselekedni. 124 E sorokat olvasva a legfeltűnőbb, hogy egyelőre nyoma sincs semmiféle jó kapcsolatnak vagy bármiféle érdekközösségre utaló megfogalmazásnak. Koháry István, ebben az 1703-as instrukcióban úgy jelent meg, mint a város olyan tejhatalmú ura, aki nem bízott meg az érdekei védelmében „restnek mutatkozó" kecskemétiekben, s ezért már két földesúri ellenőrt is a nyakunkra ültetett. Sőt mi több, érdekei védelmében még a nemesi vármegye hatalmát is szívesen igénybe venné, ha a szükség úgy kívánná. Szót sem ejt továbbá arról, hogy a városi tanács bármiben önállóan cselekedhetne, igaz nem írja elő, sem a tanács, sem a tisztségviselők választásának vagy működésének kereteit sem. Azt lehet gondolni, hogy a szóba sem hozott, mert nyilvánvalóan mindkét fél számára evidens kötelezettség (tehát a cenzus megfizetésének) kívánalma mellett, a bírósági és igazgatási joghatóság „pénzt hozó" és persze presztízskérdést jelentő oldalai érdekelték leginkább. Nem lehetett ugyanis pallosjogot adni egy olyan közösségnek, amelynek földesura is volt — ez a kor gondolkodásával egészen ellentétes, tehát presztízskérdés is. Anyagi érdekekből pedig nem lehetett a városi tanács kezelésében hagyni az „accidentia-béli" jövedelmeket, a „caducitásokat", a szökött jobbágyok javait. Ami azonban a legfurcsább: úgy tűnik, mintha Koháry szándéka a városi tanács (bíráskodási) jogkörének teljes megvonása lett volna, hiszen nemcsak a „gyilkos, tolvaj, parázna" elemek, hanem még a „szitkozódok" megbüntetését is saját hatáskörébe vonta. A tanácsnak szigorúan csak végrehajtó szerepet szánt, mindenféle önállóság nélkül. A gyakorlatban azonban ez sokat szelídült, mert a város vezetői megértették, hogy melyek azok a korlátok, amelyeket átlépniük soha nem sza124. uo. Pars. II. 4819.
