Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Tisztségek — tisztségviselők — hatáskörök a város új szervezetében

képpen is új erők jelentkeztek a helyi politizálásban, jórészt kiszorult a hatalomból. Nem könnyen és nem egycsapásra, ahogyan ez már a belső tanács és a választott közönség hatásköri vitáiból kiderült. A perceptor, akit a 18. században még a második legfontosabb hivatalnak tartottak, a 19. század elejére elvesztette korábbi jelentőségét, hiszen az 1840-es listán már a jegyzők, a fiscalisok sőt a szószóló is megelőzik. Az 1822-es szabályrendelet azon kívánalma, hogy 3 perceptor működjék (az egyik a „contributiot, és a Vármegye Domesticiáját", a másik az árendákat és a cenzust, a harmadik pedig „a Várost illető egyéb jövedelmeket szedi be és számolja el),

334 nem valósult meg csupán a számvevőkhöz rendelt Írnokok száma gyarapodott. 1840-ben köztük találjuk nemes Ferenczy Móric táblabírát, Kecskemét város levéltárnokát és Hornyk(sic) János „pertárnokot", aki várostörténészként is érdemeket szerzett. Megvalósult ellenben az 1822-es szabályrendelet azon kikötése, hogy ugyanis szenátor nem lehet perceptor, mert a két tisztség összeférhetetlennek minősült. Az 1825-ös állapothoz képest a perceptor és exactor közé új tisztség (és hivatal) ékelődött, a főpénztárnoké, miközben a 18. század közepén még a harmadik legfontosabb tisztség, az exactor, már csak mint végrehajtó és nem irányító funkcióval rendelkezett. Tevékenységét, miképpen az árvák vagyonát kezelő közgyámokét szigorúan szabályozták 1822-ben, és az electa communitas ellenőrzése alá helyezték.

335 1822-ben állították föl a „leveles Tár Mester" funkciót, eladdig a mindenkori nótáriusok voltak felelősek a város levéltáráért. Az archivárius sem lehetett szenátor, ez a kikötés szintén a hatalom gyakorlásának ellenőrizhetőségét, az összefonódások megakadályozását célozta.

336 Érdekes, hogy 1840-ben a számvevőség állományában találjuk a „pertárnokot", aki ilymódon a szószóló és nem a tanács igazgatása alatt állt. 1840-re bizonyos közigazgatási funkciók, ideértve a pénz- és adóigazgatást, az egészségügyet, a katonaság azon dolgait, amelyek a polgári lakosságot közvetlenül érintették, a közbiztonság szervezését, vala334. PML nko 38. a. 3. k. 162 folio. 335. uo. 163-164. folio és BKML 1504. c. ГХ-115/1841. 336. uo.