Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Electa Communitas

Josef, Bentsik László és még... 13 társaik" 4 pontban fogalmazták meg vádjaikat: 1. A közjövedelmeket rosszul kezeli, 2. A zálogos és árendált pusztákat, illetve az adókat a szegények kárára osztja, veti ki, 3. A tanácsbeliek „szoros atyafiságos nexusban állanak" egymással, 4. A tanács „határtalan birodalmat gyakorol" a lakosokon.

277 Itt nincs már szó, mint 1786-ban, nemesi előjogokról, sem adófizetési mentességek követeléséről, és arról sem, hogy sérelmezték volna a vizsgálatot szorgalmazók a magisztrátus joghatóságát, amellyel fölöttük ítélkezett. Igaz ugyan, a 16 „feljelentőből" öt izgága, káros szándékú ember, sőt egy olyan is volt, aki hűtelenül kezelte a közösség vagyonát, többségük viszont olyan megalapozott kifogásokkal állt elő, amelyeket orvosolni kellett: változtatni a város igazgatásának megcsontosodott rendszerén. Már elöljáróban le kell szögezni: a változtatás, bár társadalmi nyomásra történt, mégsem belső fejlődés eredménye volt, hanem a vizsgálat nyomán kiadott vármegyei határozat következménye. Ez a körülmény gyakorlatilag megpecsételte az 1822-ben megszervezett Electa Communitas és a magisztrátus egymáshoz való viszonyát, amelyet huzamos ideig az örökös torzsalkodás, hatásköri villongás, egyet nem értés jellemzett. Már a vizsgálat is azzal kezdődött, hogy az újabb és újabb „meghasonlások és rendetlenségek" csírájában elfojtassanak, a deputácio

278 elrendelte: „az Electa Communitas, mely minden bé vett szokás és jó 276. Ismét csak nemesek a feljelentők között. Néhányukat jellemez is a jegyzőkönyv: „Nemes szokolai Hartó János, halasi Boros János, Kováts Istvány a' ki Philosophus nevezet alatt esmeretes és nemes Ország János... inkább nyughatatlanságra és zavarodásra, mint valóságos sérelem orvoslására szolgálnak fundamentumul". Egy másik aláíróról, Bentsik Lászlóról viszont azt látták bizonyítva, hogy városgazda létére tolvaj lásban tapasztatatott, s a magisztrátus hivatalból vizsgálatot indíttatott ellene, ő tehát bosszút forralt volna a tanács ellen. uo. 3. k. 175, 177. folio és BKML IV 1503. a. 3. folio. 277. PML nko IV 38. a. 3. k. 6, 64, 116, 121. folio. 278. A deputációban a vármegye illetékesei (alispán, szolgabíró, fiscalis, esküdtek) mellett Koháry plenipotenciárusa is helyet kapott, uo. 1. k. 1-3. folio.