Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)
Társadalmi ellentétek — egy bizottsági vizsgálat tükrében
a városi pénzekből, mint az egyszerű városlakókét. Tulajdonképpen ez az egyetlen „szabályozott" kedvezmény, a többi ennél jóval ellenőrizhetetlenebb volt. Kiderült a viszgálat során, hogy hol egy keszkenő, máskor l-l bárány, szappan, néhány kéve nád, kiküldetés esetén élelem, szüretkor hordóabroncs, kötözővessző stb. Járt" konvencióba a szenátoroknak és a város magasabb rangú officiálisainak egyaránt. 248 Azt lehet tehát mondani, hogy a kialakult rendszer egyik gyönge pontjára éreztek és láttak rá a beadvány készítői. Ugyancsak gyönge pontnak minősíthető a szenátorok kiválasztásának rendszere, hogy ugyanis maga a tanács döntötte el, ki lehet új tag, sőt a jelölésekről is maguk döntöttek. Ezt semmiképpen sem lehet demokratikus szisztémának minősíteni, különösen nem, ha tekintetbe vesszük a rokoni szálakat, amelyek a magisztrátus tagjait egymáshoz kötötték. Maga a tanács sem tudott védekezni e vád valódisága ellen, mégis jellemző reagálása, amely a helyi társadalomban lévő, a nemesvárosi polgár ellentéten túlmutató, újabb feszültségre is rávilágít. Leszögezik, hogy a lelkiismeret szava, a templomban letett hűségeskü a magisztrátus tagjai számára szent dolog, nagyobb erejű, mint a sógorság, a rokonság, a komaság. Nincs arról szó — írják —, hogy a szenátorok „fogyatkozás" nélkül való emberek volnának, ám „az Interessentianak mocskát" bennük soha senki fellelni nem tudja. „Idejárul az is, hogy még eddig azok választattak Tanátsbelieknek, a' kik nem csak az Gazdaság folytatásában forgottak, józan életet éltek, hanem magokat mind Tudományokra, mind experientziajokra nézve másoktól külömböztették. Ezek pedig Leg inkább a Régi törsökös Famíliák között, kiknek ősei is viselték a' köz terheket, találtatnak fel, következendőképpen sok jó Famíliákhoz Rokonságok vagyon. Nem lehet tehát ezeket azért, hogy az Eleik is mindenkor Várost tartó emberek voltak, tetemes Szolgálatokat tettek, magokat példásan viselték, Szorgalmatos fáradozásaik utánn tudományokat szerzettek a Tanácsbeli hivatalban való helyheztetéstől ki Zárni és helyettek Idegeneket, Gazdasághoz nem 247. A bormérésre vonatkozó kedvezményt vármegyei és földesúri statútumok szabályozták, 1783 óta 89 akó bort adhattak el a városnak sajátjaikból, 30 krajcárral magasabb áron, mint a napi ár volt. uo. 83. folio. 248. uo. 83, 88-89, 95, 99. folio.
