Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A tanács

nem mentek el főbírót választani. A dolog magyarázata csak az lehet, hogy „urak" voltak azok is, akik nemesek, de nem szenátorok. Megítélésem szerint egy tárgyaló- és működőképes testület létszáma nemigen haladhatja meg a 20 főt, ezért minden bizonytalanság ellenére is elgondolkodtató, hogy az urak száma végülis általában 20 körül mozgott. Ennél természetesen jóval többen kaptak feladatokat a város ügyeinek intézésében: a vezető elit mellett még számos tisztségviselő is szerepet játszott abban. A szervezeti struktúra olymódon történő szétválasztása miszerint a „bírák" a vezetőréteg, a „tanács" pedig az alárendelt szerepet játszó testület — mondhatni a végrehajtók —, nem túl szerencsés. Bár erre alapot adhat a „Ketskeméti bírák, s Tanáts" aláírás, ami jónéhány korabeli kiadmányon előfordul, ám éppen a szóhasználat instabilitása, és a terminológiai bizonytalanságok miatt erre igazán alapozni nem lehet.

70 Az mindenesetre egyértelmű, hogy különbséget kell tenni a Koháryak úriszékének megjelenése előtti és az az utáni, valamint az „Electa Communitas" megszervezését követő időszakok között hivataltörténeti szempontokból is. Mivel az adatok sajnos nagyon hiányosak, a magisztrátus jogelődjét, annak pontos létszámát megállapítani egyenlőre nem sikerült, de elnevezése mindenképpen tanács (senatus) volt, tagjai a tanácsbeliek, akik, ha valamilyen szakfeladatot láttak el, a bírói címet is viselték. Erre legjobb példa a perceptor vagy második bíró, aki 1685-től a második legfontosabb hivatal viselőjeként csak szenátor lehetett. 1 Minden jel arra utal, hogy a tanács (senatus) mellett működött Kecskeméten egy szélesebb testület is, mégpedig az 1700-as évek elejéig. Kialakulása belső fejlődés eredménye, önszerveződéssel jött létre a megelőző század folyamán. Ez a testület az „esküdt polgárok", „esküdtek" nevet viselte, s mivel a közigazgatás és bíráskodás szétválasztásá70. Csak néhány példa: Mi XY főbíró és az egész tanács (1676), főbíró és eskütt tanácsbeli személyek ( 1678), kecskeméti főbíró és esküttek ( 1708). HORNYIK: 1862. II. kötet, 330. és 494. és II. k. 197. Ugyanakkor BÁLINTNÉ is utal rá, hogy a „bíró" megnevezés önmagában nem jelöl mást, csak bizonyos feladatkört. BÁLINTNÉ: 1979. 28. 71. vö. uo. 44. Nem általános viszont, bár néhányszor megesett, hogy az egyik, meg nem választott főbíró-jelölt lett volna a perceptor. BKML IV 1504. c. 111-79/1818.