Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A tanács

Ez a vezetőtestület nem azonos azzal, amely 35-60 főt foglalt magában, akiket „esküdteknek" hívtak. Őket csak az 1681-es, 1689-es, és 1692-es évekből ismerjük név szerint is.

62 Ezeket a névsorokat összevetve 40 azonos nevet lehet találni, tehát az esküdteket sem 1-2 évre választották: a számuk egyébként 1681 : 61, 1689 : 58, 1692 : 55. Leglényegesebbnek az tűnik, hogy az esküdtek között 1692-ben csak hat szenátor volt fellelhető, jóllehet az utóbbiak száma legalább 11 + 1 (főbíró) volt. Tehát aki szenátor esküdt is lehetett, ám, ha valaki esküdti hivatalt viselt nem volt automatikusan szenátor: nem tartozott a vezető elithez.

63 Ha a bíróválasztási jegyzékek segítségével próbáljuk megközelíteni a tanács létszámát, az előbbieknél sokkal pontosabb adatokat sajnos nem kapunk. Az elemzésre lehetőséget ad, hogy 1713-tól a bíróválasztók névjegyzékeit elkészítő nótáriusok kényesen ügyeltek arra, hogy az „úr" rangot viselők és a „köznép" élesen elkülönítve jelenjék meg. Ettől az évtől kezdve a megfelelő név után mindig szerepel az „úr" szócska; ha nem, az „urak" nevét latinosan írták (pl. 1752-ben); 1748-ban az „urakat" vízszintes vonal választja el a többitől; 1745-ben a nem urak nevei előtt a „közsigh", 1771-ben pedig a „populus" szó is szerepel.

64 Összesen 4 ízben az is megesett, hogy bizonyos személyek szavazata duplán számított a főbíróválasztás során.

65 Ezek a személyek természetesen „urak" voltak. Ilyen vagy hasonló jelenséggel nem találkoztam az (alföldi) mezővárosi gyakorlatban, s ez Kecskeméten sem volt „divatban" sokszor és sokáig, bár magyarázatát adni, hogy miért éppen a felsorolt években és csak ezekben ért egy ember szavazata kettőt, nem tudom. 62. BÁLINTNÉ: 1979, 23-24. és BKML 1504. a. 1692. 63. BÁLINTNÉ már többízben idézett munkájában úgy vélekedett, hogy a tanács 64 tagú volt (1660-1730), mikor „létszámát erősen lecsökkentették". Az „esküdteket" is a senatushoz sorolta, bár leszögezi, hogy 1650-1684 között 5-6-7 főből állt a vezetők csoportja, akiket a „bírák" nevet viselőkkel azonosít, s akiknek száma 1685-től nőtt, 1718-ban már 12 fő volt. Végülis úgy ítéli meg, hogy egy szűkebb és egy bővebb testület is létezett. BÁLINTNÉ: 1979. 21, 27, 29, 30, 44. 64. BKML IV. 1504. c. 111-79/1818. A megfelelő évek jegyzékei. 65. uo.