Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban
tett fiilöpszállási fogalmazvánnyal igyekeznek rávenni a már említett Watayt, hogy senki másnak, csak nekik adja bérbe Kaskantyú és Kisbócsa pusztáit, mivel olyan közel esnek hozzájuk, hogy úgyis lelegelik azokat a fülöpszállási barmok. 28 Mint látjuk tehát valósággal versengtek szépapáink a pusztákért, mivel azokon háborítatlanul használhatták a szántókat, kaszálókat, a legelőt, halászó helyeket, legföljebb az esetleges erdők ritkítását tilalmazta a tulajdonos. Ezt is érthetjük azonban, ha arra gondolunk, hogy mennyire kipusztultak ekkorra az alföldi erdők, ha számításba vesszük, milyen értéke — kiskun nyelven „foga" — van a fűtenivalónak, továbbá ha eszünkbejut a sok méhcsalád. Bizony jól jött a mézelő erdő, hisz hamarosan fölélte a sok állat az ugarföldek méhlegelőit. Élelmes bérlő tarthatott — és tartott is — szubárendást (albérlőt), továbbá kedvére vállalt föl idegen állatot „őrzetőre" (legeltetésre), mint ahogyan a kecskeméti bérlők tették szentmiklósi pusztáikon később. Fenyvesi is közli a fölső-kiskunsági puszták jegyzékét: Fülöpszállásé: Alsófülöpszállás és Kisbalázs, Szabadszállásé: Aranyegyháza, Beszter, Józan, Szabadbalázs, Szentmiklósé: Korhány, Csanak, Gerendegyháza, Szippankó, Lacházáé: Jakabháza, Ürbő, Bankháza. Említett forrásunk megjelöli a Fölső-Kiskunság módos állattartóinak pusztabérleteit. Más falvak állattartóival közösen bérelték Bankháza, Dabas, Gyón, Nemeshartyán, Szentiván, Szentkirály praediumait (=pusztáit), a szentmiklósiak pedig Bábonyt, Csanakot, Gerendegyházát, Kerekegyházát, Korhányt, a Nagyrétet, Szippankót, Szenttmást, továbbá Szabadszállással közösen Bösztört. A föntiek közül Kun szentmiklós közvetlen szomszédai északról Gerendegyháza, délről pedig Szippankó, s amint a helybeliek jól tudják: nem annyira számításba vehető területek az említett helyek földrajzi értelemben, mint inkább a szláv eredetű „puszta" szónak megfelelő, eredetileg lakatlan helyek, miként Gerendegyháza neve 28. Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bpest, 1981. 439-40. 1.
