Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

Sajnálatosan keveset tudunk a XVII. sz. fölső-kiskunsági lakosságáról: mindössze véletlenül egy-két nevet, mivel elveszelődtek az állandó háborúságban a meglevő egyházi anyakönyvek, ha ugyan egyáltalán vezettek anyakönyvet prédikátoraik a nagy futásban. Szőnyi Virágh Mihály ugyanis bizonyos szemrehányással serkenti őket, hogy jegyezzék föl gyülekezetük dolgait, „ne seculum, quo vivimus, a sera posteritate seculum obscurum ignominiose nominetur", azaz: „nehogy a kor, melyben élünk késő utódaink által gyalázatosan sötét századnak neveztessék." Az egész fölső részen nagyjából csak 1735-től találkozunk anyakönyvekkel, ezeket megelőző szórványos emlékeinket szorgos egyháztörténészek monográfiái őrzik. Személyes emléket csak nagy szerencsével találunk régi-régi bibliákban, családi imakönyvekben. Pentz érdeme, hogy megörökítette a Bakykat Lacházán, Fülöpszálláson pedig a később szintén Szentmiklóson lakó Illyés családot. (Föltehetően benősülésről lehet szó, ugyanis ez utóbbit 10-12 esztendővel az összeírás után már a Szőnyi Virágh Mihály által rekonstruált matrikulában Szentmiklóson találjuk 1713 tájékán a főbíró vejeként.) Tálasi István a Kiskunság c. művében közli az egész kerület lakossága eredetének százalékos megoszlását, s eszerint helybelinek vallotta magát 37,05% közeli helységből származónak 8,27%, távolabbinak 6,11%, baranyainak pedig 45,5%. Legnagyobb a különbség Halason, ahol baranyai 67,61%. A fölső részeken Lacházán helybeli 3 család (13,63 %), baranyai 15 (68,13%). A többinél jobb az arány: Szabadszálláson helybeli 25 (73,58%), baranyai 8 (23,58%), Szentmiklóson helybeli 23 család, baranyai 17, Fülöpszálláson helybeli 20, baranyai 25. (Tálasi itt megállapítja, milyen „különös erővel" érvényesül Halas népnyelvében a baranyai behatás.)

25 25. Tálasi István: Kiskunság. Bpest, 1977. 40. 1.