Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Tasnádi Székelyek családi iratai

származott Tóth Mihály 1808-tól Debrecenben. Szükségtelen vi­szont titkolni,hogy pusztán keze vonását képes odakaparni Csalló­közaranyoson az osztályos egyezségre „Tiszttes" — ti. tiszteletes — Tasnády Mihály Uram özvegye, nemes Besnyey Katalin. (Mindmáig eszemben jár Szabó Dezső zeneakadémiai előadása valamikor a harmincas évek derekán, mikor Jósika Miklós vallomására hivat­kozva fejtette ki, mennyire elmaradtak műveltség terén a Partium­ban az erdélyiek mögött.) Fölösleges ezen megütődni, mivel nem az írástudatlanság a Tasnádi had jellemzője, egyrészt, másrészt nem mindenhol van kü­lön leányoskola (mint például 1720-tól a kiskunsági Szentmiklóson). Ahol történetesen nincs oskola, megvannak azért nélküle, s legföl­jebb csak a fiúkat Jártatják" deákoskolába, messzire, ahol ugyanis helyben hiányzanak az adottságok, vagy éppen helyben, miként a kiskunsági településeken az „uskolamestör" színe elé. Több jel sze­rint talán ezért tudatosan törekszenek Tasnádiék kiskunsági — vagy közeli — birtokos családokhoz háztűznézőbe, hisz nagy dolog volt ám abban az időben az iskola, bár ahol adva volt, annál igénye­sebbek lettek a redemptusok. Tudomásom van két kiskunsági haja­don líceumi neveltetéséről Pozsonyban: az egyik, a szabadszállási rektornatító lánya egy máramarosszigeti református gimnáziumi tanárhoz ment férjhez. (Igaz ugyan, hogy édesapjának, Écsy Balázs­nak Pozsony megyében született felesége.) A másik líceumi nevelt egy hajdani nyalka jászkun huszár, a tehetős szentmiklósi redemp­tus gazda, Kiss József felesége lett. S bizony meglátszott ám mind­két teremtésen a háziasszony-képzés. Aminthogy egészen más lát­szik az írástudatlan nemes Besnyey Katalin kezevonásán. Keresztje olyan kajla, mintha mi kapartuk volna a palatáblán jó hetven esz­tendeje, bár talán jobban hasonlítható a Kiskunságban emlegetett „kállomista köröszthő", értsd: a fokosbalta fejének görbületéhez. Tartozom mégis az igazságnak azzal, hogy Tasnádi Sára meg száz forint ára könyvet kap természetbeni jussának kiegészítése­ként ugyancsak a XVIII. században. (Szóval volt azért olvasó nő is a családban, noha a Kiskunságban meg fele örökrész illette a lányokat — pénzben.)

Next

/
Thumbnails
Contents