Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

józanabb volt valami Fitos nevezetű, mert ez ki akart térni, de a másik kettő káromkodva Istennek se — úgymond, — hanem térjünk ki mi. Nem tudván őket kapacitálni szóval, erőhöz nyúltunk, Mind az öten leugráltunk, meghengergettük őket a hóban, kocsisunkat nagy üggyel tudtuk megtartóztatni, hogy a kezében lévő vasvillával agyon ne szúrja. Végre szép szóra jöttek, miután kezdettek kijózanodni a nagy hidegben. Kitettük szánkójukat, lovukat a hó tetejére. Mi több, neveket említvén kisült, hogy régi ismerőseink. Elővették ekkor a náluk lévő nagy kulacsot, megvendégeltek, elváltunk mint barátok. Egy órát veszekedéssel, egyet a rakodással eltöltvén 9 óra volt, mikorra Kecskemétre vergődtünk. Hatodik nap Izsákra (Pest m. — I. B.], hetedik nap Szabadszállásra, nyolcadik nap Kun Sz. Miklósra és kilencedik nap Dömsödre szerencsésen megérkeztem. Ekkor már oly keményre fagyott a hó teteje, hogy a lovat is megbírta. Ledőlni nem lehetett, vagy felfordulni, mert mintha kétfelől félölnyire felrakott fal közt haladtunk volna. Kilenc nap alatt tehettük meg azt az utat, melyet máskor harmadfél nap alatt könnyen el lehetett végezni. Sok helyt megszűnt a közlekedés, pl. Kecskemét — Kun Szent Miklós közt is. A gyalogok lapáttal hányták a havat, némelyek lóháton törtettek, s csak ezek után mehetett el egy-két szánkó. Még így is első nap csak az Eperjesi hídig haladtak, másnap a Leshegyig, 3-ad nap Adacs közepéig, 4-edik nap érték el a határt, és az 5-ik nap értek be Kerekegyházára (mind kiskunsági — I. B.l Március 10-kén jöttem vissza Dömsödről Sz. Miklósra a testvéremhez, innen 12-kén indultam Pestre az öreg Cser József bácsival. Az egyik ló az volt a szánba fogva, melyen a 100 forint fogadást megnyerte. Cser József ui. fogadott Fáncsi István professzor úrral 100 ft-ba, hogy 3 óra alatt behajt Pestre [ti. Szentmiklósról — I. B.]. A kávéház ajtajában két gimnazista felült a kocsiba, az egyiknek egy órát adtak papirosba bepecsételve oly utasítással, hogy azt a sorompónál a pénzszedőnek adja által, s az bontsa fel. Ámbár ez mindjárt nem történhetett meg, mert a sorompós nem volt épen jelen, mégis egy kis várakozás múlva a felbontáskor 2 óra 57 perc alatt megtette az utat.