Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

majdnem azonos a joghurt-készítményekkel, tehát magasabb hőfokon előállított aludttej-féleség. Sokféle változatát ismerjük. A pásztorok ételét, azok elkészítésének módját megtaláljuk Tálasinál A Kiskunság népi állattartásában. Étkezési szokásaik, ételeik eredete, készítési módja annyira egyszerű és természetes, hogy föltehetően mit sem változott a török idők óta. Egy étel elkészítéséhez mégis Madarassy László Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon c. művében kerestünk eligazítást 1912-ből. Nála aztán igazán nem úri huncutság a fordított kása: „. . .köles kása sok zsírban, kevés vízben megfőzve, ha a bográcsban megfordul. Főzése igen nehéz, mert a bográcsot folyton forgatni kell a tűz fölött." Manapság már bizony nem ilyen étellel várják a réten kószálókat, noha mint láthattuk előbb: megette eledelünket a pesti úrféle is. Igaz, manapság ritka látvány a köleskása, elvétve csak mutatóban látható tüzelőnek való árvaganéj, s ugyan még meddig hajtanak ki „birkét" a kiskunsági legelőre? Ne csodálkozzék a mai olvasó, ha előttünk elmerengve emlegetik öregeink a Nagyrétet Szentmiklóson, ahol estére kelve elszalasztottá őket a nagypapa — mármint onokáit ugrasztotta szárazganéért mondván: „Szödjetök szárazganét, atyátok vacsorát akar főzni! Mert bizony igaz, szabadban nemigen tudtak valamikor tüzelni errefelé másképp, sőt még tán ma sem ment ki a divatból Mongóliában. Ligeti Lajosnak hihetünk, hitelesen megírta utikönyvében jó hatvan évvel ezelőtt. Hasonló élményét írja meg jó százhetven évvel ezelőtt az egykori szentmiklósi oskolamester, akit debreceni útjában fuvarosának felesége szalajtott tüzrevalóért a fegyvernek pusztán, s utána „kását lebbentssel főzött." Ma már csak töredékes emlékfoszlányok őrzik a fordított kása hírét a hajdani Kiskunság halványuló emlékezetében, s ugyan akade még kivénhedt pásztor, fogatlan vén hangász, aki rázendítene a régen hallott duhajkodó nótára: „Ha látom a förgeteg elejit, Begyűröm a süvegöm tetejit. Onnan nízöm én a vihart alúla Még a jég is visszapattogzik rúla.