Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

majdnem azonos a joghurt-készítményekkel, tehát magasabb hőfo­kon előállított aludttej-féleség. Sokféle változatát ismerjük. A pásztorok ételét, azok elkészítésének módját megtaláljuk Tá­lasinál A Kiskunság népi állattartásában. Étkezési szokásaik, éte­leik eredete, készítési módja annyira egyszerű és természetes, hogy föltehetően mit sem változott a török idők óta. Egy étel elkészítésé­hez mégis Madarassy László Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon c. művében kerestünk eligazítást 1912-ből. Nála aztán igazán nem úri huncutság a fordított kása: „. . .köles kása sok zsírban, kevés vízben megfőzve, ha a bográcsban megfordul. Főzése igen nehéz, mert a bográcsot folyton forgatni kell a tűz fölött." Manapság már bizony nem ilyen étellel várják a réten kószálókat, noha mint láthattuk előbb: megette eledelünket a pesti úrféle is. Igaz, manapság ritka látvány a köleskása, elvétve csak mutatóban látható tüzelőnek való árvaganéj, s ugyan még meddig hajtanak ki „birkét" a kiskunsági legelőre? Ne csodálkozzék a mai olvasó, ha előttünk elmerengve emlege­tik öregeink a Nagyrétet Szentmiklóson, ahol estére kelve elszalasz­tottá őket a nagypapa — mármint onokáit ugrasztotta szárazgané­ért mondván: „Szödjetök szárazganét, atyátok vacsorát akar főzni! Mert bizony igaz, szabadban nemigen tudtak valamikor tüzelni er­refelé másképp, sőt még tán ma sem ment ki a divatból Mongóliá­ban. Ligeti Lajosnak hihetünk, hitelesen megírta utikönyvében jó hatvan évvel ezelőtt. Hasonló élményét írja meg jó százhetven évvel ezelőtt az egykori szentmiklósi oskolamester, akit debreceni útjában fuvarosának felesége szalajtott tüzrevalóért a fegyvernek pusztán, s utána „kását lebbentssel főzött." Ma már csak töredékes emlékfoszlányok őrzik a fordított kása hírét a hajdani Kiskunság halványuló emlékezetében, s ugyan akad­e még kivénhedt pásztor, fogatlan vén hangász, aki rázendítene a régen hallott duhajkodó nótára: „Ha látom a förgeteg elejit, Begyűröm a süvegöm tetejit. Onnan nízöm én a vihart alúla Még a jég is visszapattogzik rúla.

Next

/
Thumbnails
Contents