Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

spekuláltak jobb gazdáink, hogy fbivásárolták a lejáratott ökröket az augusztusi vásárban, elvégeztették velük a vetőszántást, vetést, majd fbljavították őket száron, és eladták tavasszal vágóállatként kupeceknek. 1798 őszén Tekes Mihály redemptus megvett a vásárban egy tételben 30 ökröt Spanga Mártontól 1255 forintért. Nagy gazdagság mutatkozik Szentmiklóson számosállatban, disznótartásban Szabadszállással szemben, ahol lényeges többlet van a juhok, bárányok számában. Fodor Ferenc a Jászságban a gazdagság jelének veszi a számosállatok nagyobb számát, gondolhatunk azonban arra is, hogy az akkori nedves legelő nem a juhoknak való Szentmiklóson, míg a hatalmas nádas rétek kitűnő éléstárai mind a számosállatnak, mind pedig a disznónak, összefoglaló elnevezéssel a szilaj tartásnak. (Föltehetően a fölső-kiskunsági „vízvötte" földek jelképe az 1620-as évektől Szabadszállás vízililiomos hivatali pecsétje.) Sajátos módon egy negatív Szentmiklósi tanácsi jegyzőkönyv utal 1768 telén a rideg tartásra: „. . .a Felséges Mindenható Szent Isten ereje és hatalma által felnyitván a Hónak Tárházát, példa nélkül való Nagy Hóval fedte bé a földnek színét, mellyel mindennemű Barmok a szabad legeléstül közel Két Hónapok folyásában megfosztattak." Ilyenkor aztán a nyomorult jószág nem jutott hozzá silány élelméhez, s bőgött az éhségtől — ahogy Györffy István szemtanúként leírta a Nagykunságban — szegény pára úgy lenyűtt, hogy szinte a csontja is zörgött, a hideg ellen meg tenyérnyi hosszú rabszőrt eresztett." Tudunk szilaj ménesről, gulyáról, juhnyájról, sertéskondáról. Mind, mind Isten szabad ege alatt, még a nádból korcolt szélvédő karámnak sem volt teteje. Nagyobb bizonyosság céljából lássuk most a Fölső-Kiskunság otthoni fólkészültségét: 1699-ben Fülöpszálláson Török Istvánnak 1 szekér szénájára van 1 lova, 1 csikaja, 4 ökre, 4 tehene, 6 tinaja, 9 juha, 4 báránya, 5 disznaja, 3 malaca. Szabadszálláson egy szál takarmánya sincs Molnár Jánosnak, de azért valahogyan kitart 3 lovat, 2 ökröt, 3 tehenet, 2 üszőt, 6 tinót, 14 juhot, 6 bárányt, 1 disznót és 3 malacot. Szentmiklóson sincs egy szál takarmánya Boda Gergelynek 63, Baky Mihálynak 153, Tóth Máténak 111 állatához. Tudjuk: nem egészséges juhtartásra a vizes legelő, bár föltehetően nem nagyon különbözött ilyen szempontból négy helységünk;