Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban
Az időben következő kimutatást a Német Lovagrend készítette a bortermelésről 1713-ban: eszerint a halasi termés 397, a szentmiklósi 114 és a lacházi 13 urna volt. (1 urna = 45,23 liter.) 1730-ban helyszíni tapasztalás alapján ír Bél Mátyás a négy falu bortermeléséről: Fülöpszállás: „Láttunk egy kis szőlőtelepet a helység déli meg nyugati részén." Szabaszállás: „Szőlőt szintén ültettek azon a részen, amely keletre néz: közepes minőségű boruk vörös." Szentmiklós: „Telepítettek szőlőt is. . ., az egyiket délen, a másikat északon szerény kis területen, és ennek. . . vörös,nem valami híres borát otthon elpoharazgatják, és nem is vesznek el pénzt azért, amit kimérnek." Lacháza: „. . .a folyó (ti. a Duna) partján fekszik. Északkeletnek néző részén ültettek valami kevés szőlőt, mely bőven terem, bora vörös, de nem tartható el sokáig, nem is való másra, mint mindennapos poharazgatásra." 27 Mindebből kiviláglik, hogy nincsenek meg ma már a szentmiklósi „főszögi mög a: szögi" szőlők sem a tömpöriek. Szőnyi Virágh Mihály 1778. évi kalendáriumában olvasható (már annak, aki el tudja olvasni): „A Báboni ujj Szóllők azoknak a'kik jól mívelték reménységek felett adtak mustot, némellyeknek 100 akót is." Különben mai szőlősgazdáink erősen tévednek, ha permetezésre gondolnak, hisz ebben az időben nem ismerték a permetezőt sem. Sokan állították öregeink közül, hogy nem is volt erre szükség a múlt század végéig, bár Kiskunsági Híradó c. helyilap 1893. jan. 8-i számában olvashatjuk, hogy legtöbb gazda nem permetezett az előző évben sem, s alig lett termés. A bor-áslógot (Weineinschlag) Bécsben készítik, írja a bécsi Magyar Hírmondó 1800 januárjában, s ezért nem tarthatók el a kiskun borok, ahogy följegyezte róluk Bél Mátyás. Ezért hibásak, olyanok, mint a rossz bicska: Bécsben a köszörűse. 27. Illyés B. — Szôts R: i. m. 43. 1.
