Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban
nan előbújó néhány kupec. Mindez Bél Mátyáa sorait juttatja eszünkbe, aki megörökítette a kiskunok szorgalmát, vállalkozói kedvét, élelmességét 1730 tájékán a„Compendium Hungáriáé geographicum ad exemplar Notitiae Hungáriáé" c. írásában: a kiskun „vidék. . . termékeny, bőven van gabonája, legelője, kitűnő sárgadinnyéje. . . A kunok szarvasmarha nyájakat és méneseket tartanak. . . tüzeléshez nádat, tőzeget (t. szárított trágyát), messziről odaszállított fát használnak. . . három ismertebb mezővárosuk: Szentmiklós, Szabad-Szállás, Fülöp-szállás. 24 Az igen alapos Fenyvesi László éppen vagyoni gyarapodásukkal kapcsolatban fogalmazza meg a kiskunok XVII. sz.-i politikai igényességének kibontakozását (A Kiskunság a török időkben. A Jászkunság kutatása. Kecskemét-Szolnok. 1987.), amikor megállapítja, hogy magához ragadta a kezdeményezést saját parasztvármegyei szervezetének kialakításakor. A felső—kiskun nagyállattartó, vásározó pusztabérlő tehetős polgárság a XVII. sz. második felében jelentkezett politikai erőként „egy sajátos, nagyfokú szabadparaszti öntudat. . . letéteményeseként. . . a szűkebb értelemben vett jobbágyi viszonyoktól voltaképpen mindvégig mentes. . . intézményes szervezeti keretei. . . révén, a Kiskunság kollektív szabadságot élvező lakossága. . . a haladó függetlenségi mozgalmak egyik legöntudatosabb osztagaként léphetett fel a Duna-Tisza köze tágas térségein."S itt, az 1670-es évektől kezdődően nyugodt lelkiismerettel jelölhetjük meg függetlenségi törekvéseik melegágyát: a nagyjából ettől az időtől fogva működő oskoláinkat (Illyés B.: A kunszentmiklósi gimnázium három évszázada). 24. Bél M.: Compendium Hungáriáé geographicum ad exemplar Notitiae Hungáriáé. 4. kiad. Pozsony-Pest, 1792. 125-6. 1.
