Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

kel, így nem csak a mi emlékezetünkban volt „legfőbb érték az ember". Tegyük azonban mindjárt hozzá, hogy találkozott eljárásuk az összeírást mindig kerülgető kiskunokéval: szentmiklósi „Ord. Bíró (ti. választott főbíró) Baky János Úr referálja, hogy Orgoványon és Kerekegyháza Pusztán sokan laknak olyanok,. . .akik Conscriptio (ti. összeírás) alkalmatosságával jószágaikat eltagadják." Kellően tudjuk mégis értékelni az összeírást ideológiai fönntartásunk ellenére; Fodor Ferenc megállapításával egyetértünk: valóban ez az egyetlen részletes számbavétel a Jászkunságról 1699-ből, ill. ami legalább ilyen fontos a török utáni évekről. (A Jászság életrajza). Meglepően hangzik ezek után, hogy nem is fest olyan rosszul hazánk közepe nagyjából tizenhárom esztendő múlva a török távozása után. 1945 tavaszán, a front meglendülése után ünnepi templomi gyülekezet könnyes szemmel harsogta a szentmiklósi templomban: „Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. . ." A kiskunok vállalkozási kedve Nagyjából egy esztendővel később a szabadszállási vásárba kocsizok malacsivítást hallottak már messziről, a tanyák tetején ismét füstölögtek a kémények, melyeknek tégláit lebontották az előző évben, hogy kikövezzék a Patkós kádárról elnevezett utcát, ahova beplántálták az ideiglenesen hazánkban tartózkodó hadsereg valóban ideiglenes főhadiszállását, valamivel lejjebb, Bernáth ügyvéd pincéjében pedig bombabiztos óvóhelyüket. Ebbe aztán beépítették a szentmiklósi kerítéseket, a tanyák ajtóit, ablakkereteit. Mindez fölösleges szószaporításnak tűnnék, ha meg tudná mondani valaki, honnan vették a szentmiklósiak új kerítésük deszkáit, az új honalapító tanyasiak kéményükhöz a téglát, házilag összebarkácsolt levélajtót a házhoz, ablakkereteket meg főként az üveget, mely nem létezett 1945-ben sem égen, sem földön. És lám az augusztusi vásárban már egymás tenyerét csapkodta eladó, vásárló meg a valahon-