Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)
Tasnádi Székelyek családi iratai
det, hogy „. . .Németországból, . . .mint valami terhes trójai falóból. . . úgy özönlenek ide a letelepedők ezrei." 4 Föltehetően a pestis fejezte be a lakosság kipusztítását a törököt követően a kiskunok szomszédságában, s a köncsögi, bócsai pusztákat már üresen vásárolták meg a Tasnádiak leendő sógorai. Többszöri művelődéstörténeti átfedés miatt «itt kell foglalkoznom az erdőkkel és bennük űzött méhészkedésel. Bél Mátyás írja ittjárta után 1730 körül, mennyire fátlan az egész Kiskunság abban az időben. Ennek .ellenére 1787. november 15-én Tasnádi Székely Mihály és Sámuel zálogba adja bócsai és köncsögi birtokrészét Szalay sógorának, de „az erdő ne pusztítassék, hanem gyarapítassék. . Tizenkét esztendő múltával pedig Szalay Sándor és János hatalmazza meg egyik unokaöccsét Bócsán, hogy nevükben védelmezze a „Szánk felől való Pascumban [ti. legelőjükönl lévő Nyáros Erdőtskénket. . .* A látszólagos ellentmondás magyarázatként fogadjuk el Tessedik Sámuel hírverésének országos sikerét a homok megkötésére dugványozott nyárfa hasznáról. Állatainak a förgetegtől való kímélése céljából telepíti a Kiskunság a XVIII. sz. második felében nyárfával az ún. ligeterdeit. Igényes fogyasztó hát Tóth János apáczaszakállasi prédikátor, mikor kiköti Tasnádi sógora köncsögi és bócsai erdejében a tűzifa biztosítását, hisz az előbb említett Kunszentmiklósi énekeskönyvben még a tekintélyes, tehetős redemptus Jóború is „pap koróval, ballangóval füjteti derekasan a szobáját", hogy jól felhevüljön a neve napját köszöntő deákkántus. Igaz, van hírünk igényesebb és lassabban fejlődő faféleségről szintén az előbb idézett énekeskönyvben, mikor a kántus búcsúztatja a fol szögi temetőben osztálytársát: „Az ákátzfák árnyékában Musák ülnek gyász ruhában. . ." 4. Weszpréml István: Tentamen de inoculanda peste. London, 1755. befejező szavai: ». . .ex Germania. . . velut ex praegnante quopiam Equo Troiano aliquot Colonorum millia . . .effunduntur." 5. Illyés B. — Szőts Rudolf: Bél Mátyás: A kunok és jászok avagy filiszteusok kerületei. In: Bács-Kiskun megye múltjából. I. Kecskemét, 1975. 7-51.
