Szabó Attila: Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 6. (Kecskemét, 1992)
SZÖVEGRÉSZLETEK A HISTORIA DOMUSBÓL - III. A kolduló ferencesek kolostorának működése (1772-1820)
A harcok alatt elesett és meghalt a mieink közül 289 fő, megsebesült 732 fö. A török elesettek száma nem ismert, mert rögtön eltemették a halottakat. A keresztények holttestei pedig temetetlenül hevertek az egész területen. November 1-én, mindszentek ünnepén a kecskeméti nép ünnepi pompával s megemlékezéssel ünnepelte a török elleni háromszoros győzelmet, amely először július 30-án Foksánnál, másodszor Tirgucuculinál és Martinestinél szeptember 22-én, harmadszor pedig Belgrád szerencsés bevételénél. A plébániatemplomban az ambrózián dicsőitő ének 64 után szentmise volt, amely alatt felváltva lőttek mozsárágyúkkal. Ezután erélyes szentbeszédet tartott ezen háromszoros győzelem miatt, Istennek adva ezért hálát a nemkatolikusok nagy gyülekezetében főtisztelendő Kozma József plébános úr. Gazdagon ellátták a Kecskéhez „(Kecskés vendéglő)" 66 címzett csárdába hívott sok vendéget és minden odaérkezőnek bort adtak ingyen, különböző hangszerek szóltak, a mozsárágyúk dörgése egész nap és éjjel szüntelenül hallatszott. November 7-én fél öt óra tájban a piactéren, a református templom előtt özvegy Csáktornyainé házának teteje elégett. 1790 Július 21-én a református templom tornyára nagyobb gömböt helyeztek fel. Egyébként a reformátusok száma 7827 fő. Július 22-én a plébániatemplom márványkapuja elkészült a következő felirattal: Dicsőség a mennybement Megváltó Krisztusnak, a fenséges Terézia Királynő 66 beleegyezése után 16 évvel. A világi egyház régi birtokába való visszahelyezése kezdődik 1774ben. És örvendeznek azért, akinek lehet, hogy szerencsésen elkészült ez a kapu, amelyet a templom patrónusa, a kecskeméti katolikus tanács és a nép díszített fel. 64. Szent Ambrus milánói püspök (IV. század) egyházi éneke. Közismertebb néven: Te Deum Laudamus. 65. Magyar nyelvű betoldás 66. Mária Terézia (1740-1780) Џ