Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)

A kiilünbözö szakterületek szakemberei sem jutottak tehát sokkal tovább a kialakult helyzet föltárásánál, a diagnosztizálásnál. Egyetlen konkrét, a valóságban azonnal alkalmazható javaslat, vagy határozat sem született az értekezleten. Pedig a valóságot jól ismerték a jelenlévők, hisz a német nemzetiségű lakosság kitelepítésének sürgetésén túl szó esett a belső telepitések elhamarkodottságáról, a telepesek fegyelmezetlenségéről, s a nemzeti vagyon prédálásáról is. Szó esett mindezekről a kézzel fogható, konkrét esetekről, s ezzel szemben általában határoztak a szigorú kivizsgálásokról és intézkedésekről. A kitelepítések első periódusa 1946. őszére lezárult. Az év végéig Csonka Bács-Eodrog vármegye 7 községéből teljes egészében, míg Vaskútról csak részben történt meg a kitelepítés. A már csaknem egy éve tartó áttelepítések során a vármegyéből 9103 személy és Csatalja községből még 1260 család — akik pontos létszámát nem ismerjük — került kitelepítésre. A kitelepítések következtében 22.090 kat. hold földet és 2067 házat koboztak el. Miután azonban minden egyes község — Csatalja, Rém, Vaskút — esetében nincsenek adataink a vagyonelkobzásról, így ez mind a ház, mind a föld esetében jelentősebb mértékű volt. Ez idő alatt a vármegye területére 3247 család — az adatok szerint 6727 személy — érkezett. Az új telepesek jelentős részét azonban olyan községekbe irányították, — Bácsbokod, Bácsborsod, Csávoly — ahol még az év végéig nem történt meg a kitelepítés. Ez újabb nézeteltérések, gyűlölködések forrásává vált, s tovább nehezítette az újonnan érkezettek beilleszkedését, de a kitelepítésre kerülők kiszolgáltatottságát is. A kitelepítések gyakorlati végrehajtásánál elkövetett hibák, visszaélések pedig — még ha azok oly sok esetben a lehetőségeket nélkülöző helyzetből adódtak is —, tovább súlyosbították az igazságtalan elvi döntés következményeit. Jóvátételt a töi— vénysértések áldozatainak a konstruktívabb, a hibákból okuló s azokat kijavítani akaró intézkedés jelenthette volna. S megkímélhette volna az emberek ezreit a jogtalanságok elszenvedésétől. A kitelepítések végrehajtása azonban az elkövetkezendő évben is változatlan módon folyt tovább. De nem változtak a vármegye egyéb körülményei sem. A falvakban összezsúfolódott telepesek anyagi helyzetének javítását közmunka lehetőségek teremtésével igyekezett elérni a vái— megye vezetése. Az így kezdeményezett útépítésekhez azonban a kormánytól remélt hiteleket. Ez viszont a központi költségvetés szűkössége miatt volt megoldhatatlan. A vármegye társadalmi-politikai életében a községek képviselő—testületének megváltoztatásakor támadtak kisebb-nagyobb viharok, ellentétek, amelyek megoldásának időbeli elhúzódása sem járult hozzá a falvak stabilizációjának megteremtéséhez. A visszásságok onnan eredtek, hogy a pártok az