Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Szabálytalan utószó

Szabálytalan utószó Mindenki előtt ismeretes, immár következményeivel együtt, hogy Közép—Kelet—Európa közös gondjai közül — hosszú idö óta — az egyik legfontosabb a nemzetiségi kérdés elvi és gyakorlati rendezése lenne. A Duna—medence népei és kormányai időről időre nem csupán a rendezést, de mindezen problémákkal a szembenézést is igyekeztek elkerülni. A II. világháborút követő telepitési akciók pedig, amelyeket — a nagyhatalmak aktív közreműködése mellett — a nemzetiségi ügyek radikális megoldásaként deklaráltak, természetszerűleg nem rendezhették a felgyülemlett feszültséget. Sőt antihumánus, antidemokratikus volta, büntetöakcióként való megjelenése miatt csak továbbiakat eredményezhetett. Ugyanakkor azonban jogalapot teremtett a nemzetiségi kérdésnek egyes országok nemzeti ügyeként történő megjelenítésére. Elfedve ezzel azt, hogy a nemzeti kissebbségek ügye, helyzete, mindig és mindenkor elsősorban a demokrácia fokmérője kell legyen. Mindezek figyelmen kivül hagyása, s az egyes nemzetiségek helyzetének, problémáinak látszólag elkülönítve, egymástól függetlenített módon történő kezelése csakhamar megmutatta: az egyik oldalon tett engedmény bumerángként üt vissza a másikon. Jól tükrözi mindezt éppen Magyarország problémája. S ezt, éppen napjainkban, alig szükséges különösebben bizonygatnunk. Mint ahogy immár annak belátása sem lehet kérdéses: azzal, hogy a magyar kormány a különböző kül— és belpolitikai erőviszonyok szorításában, valamint a lehetőségek téves megitéslése folytán elfogadta és alkalmazta a II. világháborút követően a kollektív felelősségre vonás elvét, nemcsak a magyarországi német nemzetiségű lakosságot érte különösen sok sérelem, de a szlovákiai magyarságot ért hasonló atrocitásokhoz is elvi legitimációját adta. Ennek a munkának az elvégzésére — mindezeken túl — inspirált az is, hogy többnyire föltáratlanok a területi levéltároknak a kitelepítés menetét, konkrét végrehajtását megmutató anyagai, a szlovák-magyar lakosságcserének a kitelepítéssel, valamint a belső telepítésekkel kapcsolatos kérdései is. Közelmúltunk történelmével a szembesülés immár nem megkerülhető. A tét számunkra most éppen az, hogy képesek leszünk-e ránkszakadó elhallgatásainkkal, a társadalmi tudatalattiból feltörő tényekkel, eseményekkel, elfojtott indulatokkal, jogos sérelmekkel és mélységes fájdalmakkal úgy szembesülni, hogy a reális önismerethez vezető úton végre bűntudat, elkeseredettség, önfeladás nélkül magára találhasson e nép. Ehhez a szembesüléshez, és reális önismerethez kívánt hozzájárulni a maga szük keretei között ez a dolgozat is.