Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])
Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)
Katymár községben a IV. számú Áttelepítési Oszlop Június 1— én érkezett s június 11—én távozott Bácsbokodra. Az áttelepítésre kötelezett személyek névsorát már másnap — június 2— án — kifüggesztették a községházán. A mentesítési kérelmek beadására és elbírálására az érdekelt feleknek mindössze 5 napjuk maradt, hisz 1946. Június 7-én elszállí- tottak a községből mintegy 1340 személyt. Mentesítettek kb. 180 személyt. Pontos adatok a jegyző rendelkezésére már akkor sem álltak, mert az áttelepítést végző szervek itt sem bocsajtottak névjegyzéket a községi elöljáróság rendelkezésére. Az elkeseredésre okot adó jelenségek továbbra sem változtak. Sőt a község helyzete talán annyiban rosszabbodott is, hogy az áttelepítettek házaikból a kitelepítést végrehajtó szervek, a teljes élelmiszer készletet elszállították, s így súlyos gondot okozott a községbe érkezett 99 közellátásra szoruló telepes család ellátása. 13 * 5 Az újonnan érkezőkkel szemben az ellenszenvet csak növelte, hogy egy részük "esténként a Magyar Kommunista Párt helyiségeiben összejöveteleket tart, táncsos estéket rendez", s ez a legnagyobb mezőgazdasági munkák idején — joggal —, nemtetszést váltott ki a község lakosaiból. A kitelepítést követően, június második felében a községbe 95 család nyert betelepítést: Szentesről 72, Jászkisér községből 9, Budapestről és környékéről 5, Gara községből 9 család érkezett. A Délvidékről ide költözött családok száma elérte a 130-at. Megdöbbenve tapasztalta 1946 őszén tett ellenőrző körútja során Bercelly Imre, az Országos Földbirtokrendező Tanács körzeti felügyelője is, hogy az ország egyik "legkényesebb" vidékén mennyire nem a rendelkezések szerint történtek a kitelepítések utáni juttatások, a birtokba helyezések. Az OFT által, a bácsalmási járás községeibe kiküldött szakemberek munkájukat gyakran felfokozott hangulatú népgyülésekre emlékeztető körülmények között voltak kénytelenek végezni. Több helyütt "az egybegyűlt politikai pártok bunyevác lakossága és a telepesek határozott, követelődző, erőszakos fellépése miatt a bizottság tagjai testi épségüket veszélyeztetve látták s ezért nem merték valódi javaslatukat jegyzőkönyvbe mondani. " 13B Katymáron a helyzet, 1946 őszére tarthatatlanná vált, hisz hathatós intézkedések híján csak a megoldatlan gondok halmozódtak fel, s a gyűlölet növekedett az egyes csoportok tagjaiban. Többször szót emelt Papp Béla református lelkész is, aki személyes kapcsolatai és indulatos leveli, beadványai révén szinte ostromolta az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, ő a kialakult helyzet legfőbb okát abban látta, hogy az egyes telepesek kiválasztásakor — a meghirdetett elvekkel ellentétben — nem a jelentkezők alkalmassága, de pártpolitikai szempontok játszottak főszerepet, s a már vég-
