Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)

kodás után visszatért eredeti lakóhelyére és ennek során a neki átadott ingóságokat és az állatállomány egy részét is magával vitte. "Rendszeressé vált a megüresedett lakóházakban a leltározott ingóságok széthurcolása. így a telepesek megérkezésükkor már csak az üres házakban nyerhettek elhelyezést. A telepítés a legszorgosabb munkaidőben történt, így egyes FIB bizottsági tagokat bíztak meg azzal, hogy saját elgondolásuk szerint helyezzék el a megérkezett telepeseket, a végrehajtás gyorsabbá tétele céljából, hogy a megszakadt mezőgazdasági munkálatok tovább folyhassanak. Az elhelyzések megtörténte után a bajok azonnal jelentkeztek. A letelepítettek egy része nem a mezőgazdasági munkák elvégzésére törekedett, hanem a birtokukba juttatott javakat fecsérlő módon felélték, eladogatták, tehát felelőtlenül gazdálkodtak a nekik juttatottakkal. " — írta a község jegyzője. Bácsalmás községe a kitelepítés befejezése után, a már említett Tompa és Kelebia községen kívül Szabolcs megyéből, a Délvidékről és egyéb helyekről is érkeztek szervezetten, valamint engedély nélkül önkéntesen települők. A betelepülő 1340 családnak /4507 személy/ 6000 kat. hold szántót és mintegy 1500 kat. hold szőlőingatlant juttattak. Hasonló mértékben bolygatta meg Kunbaja és Katymár életét is a május végén, június legelején lebonyolított kitelepítés, melynek következtében Kunbaja község lakóinak 80 it—a telepes lett. 1946. június 2-án 800 személlyel indultak el a szerelvények, míg június 4-én 900 embert szállítottak el. Az első transzport Augsburgba, míg a második Herbrechtingenbe érkezett. Kunbaján a kitelepítések konkrét módjáról s menetéről viszonylag kevés az információnk, ámbár véleményünk szerint a fenntebb idézett néhány számadat nemcsak az emberi életben beállott változások, de a termelésben bekövetkezett visszaesés mértékének is objektív mutatója lehet. Tulajdonképpen azok a gondok, mint Bácsalmáson: a kitelepítés készületlenül érte a községet, s ráadásul mindez a legsürgetőbb mezőgazdasági munkák idején történt. A községbe Borsodból, a Délvidékről, a Tiszántúlról, Szeged környékéről kerültek telepesek, ők az itt honos mezőgazdasági kultúrához nem, vagy csak igen kevéssé értettek, s dolgozni sem igen akartak. Most bizonyosodott csak be igazán, hogy a járás főjegyzőjének év eleji aggodalma nem bizonyult alaptalannak. A szüretre bizonyossá vált a szőlőbirtokok 50 y.—os pusztulása, amihez a telepesek hozzánemértésén túl az is hozzájárult, hogy a Kitelepítési Biztos 4 hétre megtiltotta a községek határában a szabad mozgást.

132 Néhány napon belül megtörtént a kitelepítés a Bácsalmási járás másik két községéből is. Csikériáról a délvidéki svábokon kívül 162 német személyt szállítottak el. 21 család kapott mentesítést, míg 18 család a kivételezettek közé