Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Telepítések Bács-Bodrog vármegye területén (1946-1948)

Bátmonostorról jöttek telepesek. Különböző vidékek, különböző szokások ellentéteket szültek, úgy hogy sok esetben egymással a csoportok torzsalkodnak. Tisztelettel kérem, méltóztassék oda hatni, hogy amennyiben a svábság kitelepítése megkezdődik, hogy azok helyébe egy helyről egyfajta népet telepítsenek. . . A jóvátételi szállítás óriási tehei— ként nehezedik községemre. Nem veszik kellőképpen figyelembe, hogy ma már nem a régi gazdag sváb lakosságú Vaskút, hanem lakosságának 40 И—a telepes, 20 Jí—a szegény bunyevác, illetve magyar." Talán még keményebben fogalmazott Ballá János csávolyi jegyző, aki április végén vetette papírra panaszait, s ezeket Barcsai Iván, Bács-Bodrog vármegye alispánja május közepi, a belügyminiszternek szóló helyzetjelentésében, — immár az egész megyére vonatkozó érvénnyel — szó szerint megismételte. Tehette ezt annál is inkább, mert a megye telepes községeiből hasonlóan elkeseredett jelentések érkeztek hozzá. "A nép hangulata napról—napra kezd rosszabbodni, mert a juttatottak azt remélik, hogy állandóan juttatva lesz nekik, s soha nem kell adniuk. . . . A telepítettek dolgozni nem igen szeretnek, állandóan éjszakai mulatozásokat, táncokat tartanak és isznak... Lakásuk piszkos és tetvesek. Jelszavuk: ha adtak földet akkor adjanak kocsit, lovat, jószágot, stb. Ha kell fizetni és nem adják ingyen akkor inkább itt hagyjuk és visszamegyünk Borotára stb. Szociális helyzetük szomorú. ...Sajnos a jobb módúaknak nevezettek is teljesen kifosztva állanak és földjükön kívül semmi másuk jóformán nincsen. De a telepeseket sem lehet mentesíteni a beszolgáltatás alól, különösen akkor, amikor legutóbb is 200 drb süldőt, négy tehenet és kettő üszőt kellett beadni az orosz hatóságoknak. Gsávoly telepes község lett. Sváb község létére kifosztatott. Boldog—boldogtalan Csávolyról vitt az elmúlt időben és még ma is előfordul, hogy civilek fosztogatnak. így a régi, jómódú község talán a megye legszegényebb községe lett. A földreform 70 V,—

ban bolygatta meg a község birtokviszonyát. Állandó költözködések ide-oda, szinte népvándorlássá vált a község területe. Sokan ezt igyekeznek is kihasználni, s mindez csak a község elszegényedésére és nem javulására szolgál. Ilyen és hasonló körülmények között az elöljáróság a termelési bizottság, és a FIB a legnagyobb erőfeszítések mellett sem tud eredményes munkát végezni... Hátráltatja a munka elvégzését az is, hogy a svábok kitelepítése a lakásokból kedvetlenné teszi a németséget, s az állandó zaklatások, igazoltatások, az ellenük szinte rendszeressé vált személyi akciók révén nem törődnek a munka végzésével, noha már elhelyezkedtek, ki itt-ki ott, és dacára, hogy semmijük nincsen, megtalálták helyüket a munkában és munkaadót keresve éjjel—nappal dolgoztak. Ezért is volt elérhető a megmun—