Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság

Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a kormány 1945. augusztusáig több alkalommal is hangoztatta álláspontját: nem lesz kollektív felelőségre vonás, s csupán a bűnösök megbüntetése a cél. ^ 1945 augusztusában állt be érezhető változás a pártok, illetve a kormány magatartásában a német nemzetiségű lakosság kitelepítésével kapcsolatban.'* Nyilvánosságra került ugyanis a nagyhatalamk Potsdaní értekezletének okmánya. Tái— gyunkat illetően a konferenciáról kiadott közlemény XIII. pontja érdemel figyelmet, amely a következőképpen intézkedik: "Az értekezlet a németek Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból való áttelepítésére vonatkozóan a következő határozatot hozta: A három kormány minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak, vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozóan intézkedést kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen áttelepítés történjék, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie. Minthogy a németek tömeges visszatérése Németországba csak növelné azt a terhet, amely már a megszálló hatóságokra hárul, úgy látják, hogy először a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak kell tanulmányoznia ezt a problémát, különös figyelemmel arra, hogy ezeket a németeket arányosan osszák el valamennyi megszállási övezetben. Ennél fogva utasításokat adnak az Ellenőrző Tanácsban résztvevő képviselőknek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, tájékoztassák kormányaikat afelől, milyen számban érkeztek már Németországba Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról ilyen személyek, és közöljék mennyi idő múlva és milyen számarányban történik további áttelepítés, figyelembe véve Németország jelenlegi helyzetét." A fenti megfogalmazás azt is bizonyítja, hogy a nagyhatalmak ennek a kérdésnek is csak annyi figyelmet szenteltek, ami feltétlenül elengedhetetlen volt. Szükségessé a nagyhatalmak számára az ezzel való foglalkozást elsősorban a Csehszlovákiában és Lengyelországban történtek tették. E két állam ugyanis eddigre már véglegesen elkötelezte magát a német kérdés radikális megoldása mellett, hisz "nem sokkal a harcok befejezése után nagy ütemben megindult mind a két országból a németek kitelepítése." Annyiban okozott meglepetést a nyilatkozat e pontja, hogy Magyarországot is bevonták a kitelepítési akcióba, holott Németország szövetségese volt, továbbá 1945 augusztusa előtt Magyarországról kitelepítésre gyakorlatilag nem került sor. A megfogalmazás azt is tükrözi, hogy a nagyhatalmak sem egységes álláspontra nem jutottak, sem végrehajtható terv nem