Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság

A gyakorlatban ez némiképp másként történt, hisz már mi is utaltunk azokra az akciókra, amelyek sújtották a terület német nemzetiségű lakosságát, s hasonló tendenciák figyelhetők meg a Tiszántúlon is, ahol 1945. januárjában került sor az ott élő németek egy részének deportálására. Ezt követően lényegében hetekig — a földosztásról szóló koi— mányrendelet megjelenéséig — nem törént semmi a kitelepítés ügyében. Már az MKP által összeállított "Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelésének programja" 2. pontja kimondta, hogy "A földreform céljára igénybe kell venni a hazaárulók, a háborús bűnösök, a Volksbund—tagok, a német hadseregben szolgáltak birtokait, és teljes egészükben, minden felszereléssel együtt el kell kobozni." Ezt a javaslatot az 1944. december 12—én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány némi módosítással programjául fogadta el.

02 A Független Kisgazda—, Földmunkás és Polgári Párt is hasonlóképpen vélekedett erről a kérdésről. Ezek után a földjuttatásról szóló kormányrendelet a következőképpen rendelkezett: "teljes egészében és nagyságra való tekintet nélkül el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas, a nemzeti szocialista és egyéb vezetők, a Volksbund—tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait. " A rendeletnek ez az előírása közvetlenül is jelentős mértékben elriasztotta a német nemzetiségű lakosságot. Mint látjuk, ez. a rendelet már korántsem volt mentes a nemzeti elfogultságtól, hisz lényegében azonos módon ítélte meg a fasiszta vezetőket és a Volksbund-tagjait. További súlyos hibája volt, hogy minden árnyalás, megkülönböztetés nélkül egy kalap alá vette, egyformán ítélte meg a Volks— bund-tagokat. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a rendelet betartását csaknem lehetetlenné tette, hogy mind ÉszakBácskában, mind a Dunántúlon erre az időszakra esett a bukovinai székelyek végleges letelepítése, és a szomszédos államokból érkezett magyarok, valamint menekültek elhelyezése is. Ezeknek à feladatoknak, azok között a körülmények között csak a német nemzetiségű lakosság egy részének lakóhelyéről való elmozdításával — internálásával, összeköltöztetésével — lehetett megfelelni. A kényszerítő körülmények hatlsára a rendelet hatályát a végrehajtás során, olyan német nemzetiségű egyénekre is kiterjesztették, akik egy körültekintő vizsgálat során, aligha kerülhettek volna a vagyonelkobzásra ítéltek közé. A sajtóban már 1945 áprilisában terjedelmes cikkek láttak napvilágot a hazai svábság kitelepítéséről, mintegy előre jelezve: a büntetés nem fejeződik be a földbirtokok elkobzásával. "A kormány egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladatának tartja a hazai svábok kitelepítését. Erre vonatkozóan rövi—