Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig

mezőgazdasági gépet és traktort, melyeket most "az új birtokosok közösen használják". Az alispáni jelentés a továbbiakban kitér a földbirtok megoszlás változásaira is. A számok tükrében jól látszik, hogy a rendelkezésre álló földterület gyakorlatilag a nincstelenek és a korábban 5 hold alatti földterületen gazdálkodók juttatására volt csupán elegendő. A kimutatás a földbirtok nagyságrendjét 25 holdankénti változással adta meg, így nem derült ki, hogy a birtokos melyik megadott értékhatárhoz esett közelebb, s ez utólag lehetetlenné teszi az árnyalt, pontos megítélést. Ezért jelentősek az egyes falvak beszámolói, amelyek kevésbé nagyvonalúak, mert kisebb birtoknagyság határokat állapítottak meg, így pontosabban tükrözik a vármegye jellemző tendenciáit is. Mindezekért szükségesnek tartottuk, hogy egy község, Csatalja esetében is végig kövessük a földreform eredményezte változásokat. Földreform előtt Földreform után Kat.hold kat. hold kat. hold 5-ön alul 707 2062 609 797 5-15 100 1000 230 3421 15-25 31 720 17 340 25-50 30 1035 18 612 50-100 16 981 11 691 100-on felül 1 123 — — Néhály hónappal később, a vármegye állami gazdasági felügyelősége is elkészítette a földreform mérlegét, amely a volt s meglévő gazdaságok nagyságát vette alapul. A némiképp megváltozott számadatok már tükrözik az eltelt hónapokban fölosztott maradék földterületet is. így érthető, hogy a kimutatás szerint tovább növekedett a juttatottak száma, s a juttatott földterületek nagysága is. A tendenciák azonban nem változtak, pontosabban a földhiány kényszerű körülményei miatt fölerősödtek. A juttatható terület tovább csökkent: az 5 hold alatti gazdaságok száma mintegy 5400-al emelkedett, míg az 5-25 kat. holddal rendelkező gazdaságok száma csupán 1100-al. A nagyobb földterülettel rendelkező gazdaságok számában csökkenés következett be. A földelosztásnak ezek a jelentések csak az első mérlegei, s ezzel korántsem tekinthető befejezettnek. Főként nem az ország sváb lakta területein, ahol a kitelepítések lezárásáig elhúzódott, mert az új tulajdonosok birtokba iktatása az esetek túlnyomó többségében csak a kitelepítés után történhetett meg. Az ideiglenes állapot ellenére is világossá vált 1945 tavaszára—nyarára, hogy a vármegye gondjai — a délvidéki menekültek ezrei, a kiürítéskor nagyszámban útra kelt, majd visszatérő svábok elhelyezése, a bukovinai székelyek sorsa,