Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig

németek által lakott községekbe kell elhelyezni. "A menekültek elhelyezése céljára a német lakosságtól használatra bútorok, ágyneműk is igénybe vehetők a szükséges mértékben. A menekültek ellátásáról közellátás keretében a községeknek kell gondoskodnia. Munkával való foglalkoztatásuk közmunka keretében történjen."*

3 A menekülő székely telepesek Bácsalmáson /60 család/, Bácsborsodon, Katymáron /8 család/, és Kunbaján /34 család/ húzták meg magukat. A határon áttett, valamint menekülő bukovinai magyarok letelepedésének előkészítésével és megszervezésével Tótik Károly telepfelügyelőt bízták meg. Az alispán az elhelyezésre elsősorban az elhagyott tanyákat és lakóházakat jelölte ki, s hangsúlyozta: azt úgy kell végrehajtani, hogy az egykét napon belül oda irányított székelyek, minden különösebb eljárás és körülményesség nélkül, azonnal elszállásolhatok legyenek. Csak 1945 márciusában, áprilisában rendeződik annyira a községek közigazgatása, hogy alispáni, főispáni kérésre megszülethettek a községek mindennapi életéről szóló első jelentések. Ezekből kiderül, hogy Csonka Bács-Bodrog vármegyében talán azoknak a községeknek — Csatalja, Gara, Vaskút — volt a legnehezebb a helyzete, ahol mintegy 1800 bukovinai székely tartózkodott. Az illető községek az elmenekültek házaiban igyekeztek elszállásolni őket^, s ellátásukról kezdetben közadományokból gondoskodtak. Mindez azonban igen érzékenyen érintette a községek háztartását, a mindennapi kenyérgondok megoldásával küszködő lakosságot. Garán az elöljáróság mintegy 52 üres házban helyezte el a székelyeket. Amikor azonban a szovjet katonaság a községben több mint 2000 személy részére kórházat létesített, a székelyeket kitették a házakból. A kitelepített székelyek a többi székelyeknél helyezkedtek el. A megszűnt vagyon és személyi biztonság miatt megvalósíthatatlan volt a környéken lakatlanul álló mintegy 100 tanyába történő beköltöztetésük is. Vaskúton a község önkéntes adományozás formájában egy havi fejadagnak megfelelő liszt- és búzamennyiséget juttatott az idetelepített székelyeknek. A megfelelő zsírmennyiséget a község elöljárósága által kiadott zsírjegyre kapták. A székelyeket túlnyomórészt gazdáknál szállásolták el. Az elöljáróság egyúttal kérte az alispán intézkedését, mert a helybeli malmot teljes egészében a szovjet katonai parancsnokság foglalta le, s így nem tudtak őrölni, holott a székelyeknek juttatott liszt elfogyott.* Talán még rosszabb volt a helyzet Csatalján. Itt a szovjet katonai parancsnokság a nagybaracskai malmot jelölte ki őrlésre, de képtelenek voltak a gabonát odaszállítani, mert a fogatokat szintén a szovjet katonaság vette igénybe. A község élelmiszer kérésének jogosságát a vármegye közellá—