Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig

"...1941. május 11.—én Magyarország aláirta Romániával a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló megállapodást. . . . Az egyezmény — ellentétben a magyar kormány elképzelésével — nyitva hagyta az áttelepülés vagyonjogi kérdéseinek rendezését, s a magyar kormány magára vállalta az új telepesek ellátását házzal, Tőiddel és termelőeszközökkel. " A székelyeknek a Bácskába való végleges letelepedése azonban csak illúziónak bizonyult, s a háborús események miatt 1944 őszén és 1945 elején újabb "honfoglalásra" kényszerültek. A népcsoport nagy része még időben el tudta hagyni bácskai lakhelyét, hogy a front, s a háborús események elől menekülve hetekig bolyongjon a hadszintérré vált ország útjain. Ekkor már teljesen magukra hagyatva, szervezett segítségnyújtás nélkül. Az időpontot, helyet is inkább az életben maradás esélyei, mintsem a tervszerűség irányította. A szétzilált állapotban lévő területi közigazgatás pedig bénultan és tanácstalanul állt az újabb népvándorlással szemben. Csak egy körültekintő központi intézkedés rendezhette volna megnyugtatóan a bukovinai székelyek sorsát. Erre azonban nemcsak 1944 őszén—telén — amikor a székelyek zöme Baján és Dunaföldváron átkelve a hídon a Dunántúlra húzódott —, de 1945 tavaszán sem került sor. Bodor György — a Parasztpárt erkölcsi és csekély anyagi támogatását megnyerve — kísérletet tett ugyan a Dunántúlon szétszóródott székelyek megközelítőleg egy tömbben való letelepítésére, de megfelelő eredményt nem ért el. Ennek elsődleges oka az volt, hogy Bodor önhatalmúlag nevezte ki magát telepítési kormánybiztosnak. Az 1945. április 25—e és május 29—e között végzett munkájának eredményét minden jogi fedezet nélkül, a területen élő német nemzetiségű lakosság rovására elkövetett törvénytelenségekkel érte el. Nem álltak rendelkezésére szakképzett hivatali munkatársak, megfelelő anyagi eszközök sem. így mindez nemcsak a mezőre ezrével kitett sváboknak, de a székelyeknek sem jelenthetett megoldást. Bodor Györgytől — a munkáját ért éles kritikák s az érintett falvak lakóinak fölháborodása miatt — a Paraszpárt is megvonta támogatását. A telepítések lebonyolításának folytatását a Népgondozó Hivatal vette át. A bukovinai székelyek egy kisebb csoportja 1944 őszén Jugoszláviában maradt.*

0 A hadikfalviak, istensegítsiek, andrásfalviak egy—egy csoportja csak október 8—án, illetve 9-én kezdte meg a menekülést, s a hadiesemények miatt már nem tudtak átjönni Magyarországra. A késedelmeskedők legnépesebb csoportját — a Hadikligetre telepített, „hadikfal— viakat — Tótik Károly telepf elügye*ő" TaTCotXa vissza arra hivatkozva: ő nem kapott utasítást a menekülésre.