Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig

tár közelében lévő falvakban húzták meg magukat, hogy alkalomadtán kapcsolatot keressenek családjukkal és a határon átcsempészhessék őket. Jelentős a Bánátból és Bácskából elüldözött vagy a front közeledtére elmenekülő lakosság száma is. A főispáni jelentések, 10-15 ezer Jugoszláviába visszatérni szándékozó vagy onnan elmenekült emberről számolnak be. Lehetséges, hogy ebben van némi túlzás, hiszen a főispán ezekkel az adatokkal mindenekelőtt a szovjet csapatoknak adandó beszolgáltatás mérséklését akarta elérni. De mindenképpen nagy terhet jelentett. Főként a bácsalmási járás községeiben. Egy alispáni utasítás értelmében ugyanis — "amíg a kormány további sorsuk felől nem intézkedik"

10 — ezeknek a községeknek kellett befogadnia a menekülteket. 1945 nyarán Tompán csaknem két és félezer, Bácsalmáson másfélezer, Csikérián és Kelebián megközelítőleg ezer, Kunbaján mintegy félezer menekült tartózkodott, akik jugoszláv állampolgárságú svábok voltak. Bácsbokod községben közel 300, ez a létszám 1945 szeptemberére 956 főre emelkedik, míg Felsőszentivánon mintegy félszáz a menekültek száma. Egyre nagyobb aggodalommal töltötte el a vármegye vezetőit a bukovinai székelyek sorsa is. A fronttal egyidőben érkeztek a vármegye területére, hogy Dunaföldváron vagy Baján, a hídon átkelve, új otthont találjanak. A Malinov— szkij marsall vezette II. Ukrán front katonái nagyobb ellenállás nélkül foglalták el a Duna—Tisza közét. A vizsgált térségben komoly harc nem folyt, legfeljebb néhány fős magyar egység kísérelt meg szórványos védekezést. A vármegyében először Csikeria községet érték el a szovjet csapatok október 12-én, majd október 18-án és 19-én folytatódott előrenyomulásuk, s a hónap végére a vármegye egész területéről kiszorították a magyar és német csapatokat. A front átvonulása után természetesen a legfontosabb feladat az élet újraindítása — újraindulása volt. A régi közigazgatás teljesen szétzilálódott, s az új megalakulását, megalakítását szinte lehetetlenné tette az a tény, hogy a vármegye teljes vagyona, hivatali berendezése, teljes irattári anyaga Zom— borban maradt, s a háborús pusztítások következtében meg— . .... го semmisült. A vármegye tisztikara — mint ahogyan már utaltunk is rá — a kormány rendelkezésére székhelyét, Zombort elhagyta. Október l-e és 10-e között Bajára, később pedig a Dunántúlon kijelölt területekre költözött. A Bajára történt bevonulása után a szovjet katonai parancsnok utasította a Baján maradt önkormányzati tisztviselőket közigazgatási munkájuk további végzésére. S megbízta a tisztikart új polgármester választásával is.