Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete

"Mi könnyes szemekkel vettünk tanúságot Mi követi a' sok bel-háborúságot, Hogy mi leszsz végül is gyász kimenetele Ha a' polgár társak húznak ezer fele. Veszély pusztulás ül a' Lengyel határon: Oh Magyarom, tanulj az idegen káron!" /114./ A könyv utolsó része, amely Kecskemétnek az 1830-as évek kezdetétől megindult erőteljes fejlődését mutatja be, adatokban gazdagabb, stílusában szárazabb, mint az előzök. Lehetséges, hogy ez a rész Tomori Szabótól való, vagy legalábbis hathatósan részt vett az összeállításában és megfogalmazásában. Tartalmi és szemléletbeli egyezések találhatók itt Gsányi János Kecskemét, a' mint van és Szabó Richárd Kecskemét ismertetése címü írásával is. A könyv Kecskemét fejlődését az országban végbemenő változások követésében látja: "Kecskemét városa épen nem maradt süket a' kor' kivánatira, és az uj idő szellemének kiáltó szavaira". /157./ Büszkén emliti, hogy az elsők közt követte Széchenyi kezdeményezését kaszinó alapításával, főként a tagokat osztály— és felekezeti különbség nélkül befogadó Polgári Casinót tartja jelentősnek: "hogy ezen Polgári Casino milly üdvös intézet legyen, könnyű lenne az ezen Casinóban már részint megpendített, részint jó formán megvitatott köz intézkedési eszmék' fölsorolása által bebizonyítani, ha ugyan reményteljes bimbókat hajlandók lennénk kifejlett virágok, avagy már érett gyümölcsök helyett piarczra állítani; de a' később jövendő napok tanúbizonyságot teendenek. Szóval hol a' köz értesülés' és köz lelkületre olvasztás' orgánumai már megvannak: ott vérmes reménység és dőre hizelékenység nélkül várhatjuk a' jobb jövendőt." /160./ Feledésbe merült, hogy Szokolaynak 1845-ben, ugyancsak Szilády Károlynál, megjelent egy hét lapos füzete is ezzel a címmel: Édes Magyar Honunkon dicsőségesen uralkodó Vdik Ferdinand felséges királyunknak név-napi ünnepén. Szabadalmas Kecskemét városa községe képében jobbágyi t isztelkedése Szokolay Hártó Jánosnak. Gyenge verselésü, tartalmában is lapos köszöntő ez, de figyelemét érdemel azért, mert a szerző itt is alkalmat talál reformkori vívmányok említésére: "Nagy előmentet tett nemzetünk' nyelvére. Sok buzgó hazafi óhajtott czélt ére. Minden tudományok nagy erőre kaptak, Közös oltárokra hév tüzeket raktak. — A' rekedt bigottság erejét vesztette, Sok bálványozónak szivét repesztette. Felnyílt szabadságuk a' sérült lelkeknek, A' vegyes házasság munkái terjednek." 9 3