Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához

Gondosházi már Bartókának és Kaparásainak is kifizette a 20—20 aranyat, és elbocsájtotta okét. A szolgák távozása után Gondosházi a ház felügyeletét Leskire bizza, jómaga pedig a szobájába tér. V. SZAKASZ — Füleki, Gondosházi, Markos, Bálint és Mikó beszélgetnek. Füleki elmondja, hogy Telekes a legjobb egészségben megérkezett. Markos és Bálint elszomorodnak a hirre. Gondosházi még az hiszi, hogy azért nem bántotta Fülekit Telekes szelleme, mert akkora már beteljesedett utolsó akarata. Miközben Füleki szavaiból rádöbben a valóságra, most már azon sopánkodik: mit szól Telekes a szolgák elbocsájtásához. Füleki megnyugtatja: hiszen az igazi bűnös Ravaszi! Gondosházi egy pillanatra negnyugszik, de ravaszi nevének hallatára felforr benne a bosszúvágy: előkészítteti a korbácsot és a kötelet, és megparancsolja, hogy Ravaszit mihamarabb kerítsék elő. Telekes most már viszonylag nyugodt állapotban találja Gondosházit. Gondosházi térden állva akar bocsánatot kérni a megbántott jóbaráttól, de Telekes fölemeli, és megbocsátja javai szétosztását meg a méltatlan fogadtatást is. Ekkor hozzák hírül, hogy Ravaszit szerencsétlenség érte, feje "széllyel dült egészen", és "utolsó leheleti közt" bocsánatot akar kérni. A ravasz szolga bekötött fejjel, jajgatva kéri Gondosházit, hogy ne haragudjék a sir szélén álló szerencsétlenre, akármilyen nagyot vétkezett is ellene. Gondosházi megbocsát neki azzal a föltétellel, ha valóban meghal. Végül Telekes hosszas eszmefuttatása és rábeszélése után az esetben is megbocsájt, ha Ravaszi fel találna épülni. Ravaszi erre "nagy frissességgel" felpattan, és e szavakkal zárja a darabot : "A, a, a! Alázatos szolgája vagyok az uraknak! . . . Csak iIlyen ám a ravasz világ állapatja: addig kenyi, fényi s mázolja felvett dolgát, míg benne nem törik a bicskája. . .. Engemet ebben senki se kövessen ám, hacsak ravaszabb rókának bőrével ki nem prémzi az eszét, mert benne szakad a nyaka. Éljetek szerencsésen és tapsoljatok!" Milyen jellemeknek tapsolhatott Simái Kristóf közönsége xj7z—ben? A Ravaszi ajkára adott szavakban már benne rejlik a mű alapeszméje: az álnokság csakhamar szégyent vall az igazság előtt. Simái — miután 3 év múlva Pesten nyomtatásban is megjelenteti e darabját — az olvasóhoz írott előszavában ezt így fogalmazza meg: "...Ebből a gonoszsággal egyesült ravaszkodóknak egyik álnokságát kitanulhatod: melly, mivel magában soha nem