Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete
élni fog, büszkén említve dicső őseit, büszke lévén a' magyar névre, büszke nemzeti jellemén alapuló érdemére, büszke ön keblében boldog jövendőkre zálogkezesül dobogó valódi erejére? Illyesmi jóslatnak kellett feszíteni ős apáink kebelét; mert külömben megfoghatlan csoda lenne az, hogy ők bérez hegyekké tornyosuló és soha nem tágító akadályok' daczára, e' földön meghonosultak." /55-57./ Ez a reformkori történelemszemléletnek és bizakodó politikai tudatnak legfőbb elemeit tartalmazó, Széchenyit említő részlet bizonyosan csak a végső formába öntéskor került a műbe. Lehet, hogy Tomori Szabó ösztönzésére, de aligha az ő megfogalmazásában-, erről a professzor Szokolayétól eltérő, szakszerűbb, szárazabb stílusa 23 tanúskodik, amelyet tankönyveiből ismerünk. A népe jövőjébe tekintő honfoglaló fejedelemről való elképzelés Illyés Gyula Árpád cimü költeményét juttathatja eszünkbe, noha Illyés — más történelmi körülmények között — másfajta gondolatokat futtatott át költeményének hősén. Szokolay müvének jellemző sajátsága és értékes eleme, hogy a történelmi eseményeket számos esetben kapcsolja össze a jelennel. Néha különös asszociációkkal. Példa erre a következő: A későbbi Kecskemét táján élt avarok kapcsán emliti, hogy fejedelmüket chámnak vagy chagánnak nevezték. A jegyzetben ezt irja: "Chagán sihegö keleti kiejtéssel igy mondatik Csákán. " A csákányról a tisztújítási csatákban alkalmazott ólmos botokra tér, innen Deákra, aki nem vállalta Zala megye követi tisztét a verekedésbe fúlt 1843. áprilisi megyegyülés miatt. Az emiitett jegyzet igy zárul: "Tisztújítási lakomák hajh!! borszagú 's mámoros hangolatú vivátok hajh! — ! — — két száz akós vörös, fehér boros hordókból ömlött csapozással rabitott szabad—cortesi conferentziák, fölöklendező tennapi dús lakomák, öklökkel és könyök hegyekkel zöld asztalra föl sarkanttlyúzott hősi honfi buzgalmak kitörő morgaldalmas rivadalmazasai hajh!! sinórokat és vitézkötéséket szaggató szorongva tolakodások izzadalmai: hajh!! titkon teremtettézve, nyilván farkcsóválva, mosolygó gangos leereszkedések, fő—tiszti barátkozások, restauratio végéig sziveket lépezö czimezések — hazug zsidozó Ígéretekkel tele bérlett pofák' ámító szó özönlési hajh! ! Botokkal fegyverzett öklök között vérbe csapzott üstökkel jajgató arany szabadság: hajh! ! hajh! ! hajh! ! ! " /50./ Az előbbi idézet a reformkorban általános retorikus stílusban szólt, az iménti egy múlt századi Szabó Dezső hangján. Számos példát hozhatnék még a múltból a jelenre való kitekintésre, jelenhez szóló tanulság megfogalmazására. Van ilyen a verses szövegben is. A lengyeleket említve, akik részt vettek Magyarország felszabadításában a török alól, későbbi sorsukon kesereg, s erre a következtetésre jut:
