Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
Színjátszás a kecskeméti piarista giwiaziuMban a IP. században Az iskoladrámák korának vége 1795—ben a politikai hatalom lecsapott a felvilágosodás forradalmi mozgalmára. Martinovicséit kivégzése, százak bebörtönzése, a haladó irodalom elnémitása után az alig öt éve alakult Kelemen László—féle színtársulatnak is vége lett.Szinte ezzel egyidejűleg a piarista rendi vezetőség is betiltotta az iskoladrámák tartatását. Kelemen Lászlóról /1762—1814/ Joős Ferenc derítette ki, hogy JCecskeméíen születeti. 1 * Tegyük még hozzá: Pesten volt piarista diák. Nem csoda tehát, hogy amikor végre 1790 szeptemberében megalakult vezetésével az első állandó magyar színtársulat, legelső darabjuk az általa nagyon jól ismert és Risztéit kegyesrendi pap müve volt: Simái Kristóf "Igazházi, egy kegyes jó atya" c. drámája került előadásra — de ri^lst már nem iskolasz ínpadon. Nagy sikert arattak vele Budán és Pesten. Ekkortól számítjuk tehát a magyar színkultúra születését. És hiába szűnik meg ez az első színtársulat — olyannyira, hogy Kelemen Lászlónak éppen városunkba kell menekülnie 1796-ban — , már működik a kolozsvári, és az onnét kirajzó színészek 1807—ben megalakítják a második pesti színtársulatot. Megismétlem: az iskoladrámákat nem a politikai hatalom tiltotta be, hanem a piarista rendfönöki tanács. Mindennek a nyomós okát Takáts Sándor szerint az szolgáltatta, hogy az ekkoriban már egyre többet előadott "világi színjáték, a szórakozás és mulattatás lévén célja, nem felelt meg a régi pedagógiai célnak^ s az iskolai színpad napról napra elvilágiasodott". 1 Természetesen nem csupán erről volt szó! A kor színvonalán álló, müveit, felvilágosult piarista rendpolitikusok bozonyára valami olyasmit is érezhették — manapság divatos szóval "önkritika"—nak mondanánk — , mint amit a Magyar Irodalmi Lexikon "Iskoladráma" címszavában olvashatunk: "Az iskola otthont adott a színjátszásnak, de ugyanakkor határt is szabott fejlődésének. Az iskoladrámák nem juthattak el a valóság ábrázolásának olyan művészi és tudatos fokára, mint a hivatásos színpaddal rendelkező országok egykorú drámairodalma." Az iskoladráma piarista művelői viszont továbbra is alkottak: ha nem az iskola, akkor épp a világi színpad számára. Egy egész piarista Írógárda még a betiltás előtti utolsó években hivatásának tekintette, hogy darabjaival, átdolgozásaival az első magyar színészek segítségére siessen /Benyák Bernát, Bolla Márton, Dugonics András, Pállya István, Simái Kristóf/. Közéjük tartozott Endrődy János is,
