Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
elég hosszú: mai felújításakor okvetlenül meg kell rövidíteni. És e túlméretezett terjedelem szerves velejárója az is, hogy — egy—két apró részlet jól sikerült, pergő párbeszédétől eltekintve — sajnos, a szereplők túlságosan sokat beszélnek. /Igaz viszont az is: mind a latin, mind a magyar nyelvű iskoladráma a beszédgyakorlatot is szolgálta./ Egyes szereplők beszélgetései a szerkezet rovására nemegyszer föltartják a cselekmény menetét. Akadnak a darabban olyan fölösleges monológok és párbeszédek is, amelyek nem tartalmaznak semmilyen mulattató észrevételt sem. Említettem már a szentimentalitást, az érzelgősséget Telekes figurája kapcsán. Nincs kizárva, hogy a ptautusi és a moliére—i réteg mellett valamely divatos német "érzékeny játék" hatása is meghúzódik e műben. /Későbbi "Igazházi" c. darabjában feltűnően érvényesül ez a hatás. / Nem feledhetjük el azt sem, hogy Simái papi ember, és épp e szentimentális megoldás által tudott — tendenciózusan, illetve pedagógiai megfontolásból — hangsúlyt adni a kersztény ellenségszeretet motívumának. Endrődy János később — a Váratlan vedég c. darab latin reminiszcenciáit méltányolva — a "Magyar Plautus" névvel illette Simái Kristófot. A Mesterséges ravaszság kapcsán, amelyben a plautusi réteg mellett Moliére—hatás is bőven van, továbbá a Les fourberies de Scapin átültetésétől a Sganarelle átültetéséig vezető "fordítói" munkája elismeréseképpen nem vonhatjuk meg Simáitól a "Magyar Moliére" elnevezést sem. A Mesterséges ravaszság olvasása vagy a modern színrevitele bizonyára megerősíti Gragger Róbertnek még 1909-ből való megállapítását: "A шац idejében Simái szinte Moliére szerepét tölti be nálunk." És még egy valamit, amit viszont csakis dicséretére hozhatunk föl Simainak: el nem lehet tőle vitatni a tősgyökeres magyarságát. Szemben a föntebb már vázolt dramaturgiai és egyéb gyöngeségekkel: nyelvi ereje e műnek, igen is van! És ez a ma is sugárzó erő éppen a közmondások, népies közkeletű hasonlatok, néha olykor durvább, de mindig találó kiszólások bátor használatából adódik. Sima! mégsem vitte túlzásba ezeknek a nyel/i eszközöknek a használatát, mint ahogy azt pl. Dugonics Anarás tette. A kecskeméti vonatkozású — ki tudja: hátha városunkban véglegesített szövegű — Mesterséges ravaszság a nyelvtörténeti búvárkodóknak is bizonyára számos érdekes meglepetést tartogathat. Az I. szakasz 2. kimenetében pl. szerepel a "Badárkáim" kedveskedő megszólítás. Alszeghy Zsolt 1914—ben még ismerte ezt a tájnyelvi szót, amelynek a jelentése: "szépségeim!" Tudomása szerint Erdőházán és Nagykörösön /!/ használatos... 5 " 3
