Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
vagy textologice, vagy tematice is hiányzanak. Tehát Simái Kristóf "önkényes" betoldásai lehetnek. Mindenesetre az ilyen részletek szólnak legdöntőbben a szerző—átültető azonossága mellett. Ilyen pl. a Scapin-átültetés I.3-ban és a Mesterséges ravaszság I.7-ben egyaránt felbukkanó "régi ravasz róka: álnok vén ravasz róka . . . megaggott vén róka . . álnok ravasz róka" kizárólagos frázis—párhuzam; a forrásul szolgáló Les fourberies... 1.3. nem tartalmazza /Karinthy Ferenc forditása sem/. — A Les fourberies ... szövegében sok helyen a szerelem a fő téma. A defeminizációs stilustörekvésből kifolyólag ez nem szerepelhet Simáinál. Mindkét szóban forgó Simái—műben ilyenkor barátság szerepel, az kérdőjeleződik meg egy bizonyos fordulóponton. Még feltűnőbb, hogy a Scapin-átültetés 1.3— ban és a tematikai párhuzamot jelentő Mesterséges ravaszság III.4—ben egyformán felbukkan a "Pluto + barátság" kirekesztőén együtt szereplő kapcsolata; természetesen, Molière—nél ezt is hiába keresnénk. A másolatpéldány legutolsó, 24. oldalán szereplő "Páter Palladius"-t sikerült magával Pállya Istvánnal azonosítanom. Kézírása a legelső lapra a "Comoedia satis lepida" címet felíróéval. Ezt a kb. "Szép kis komédia!" megjelölést, mondhatni címet tehát nem Simái adta a darabnak, hanem Pállya István, mégpedig nyitrai együttlétük idején. Buzdítás ez a felirat, elismerés a tehetségesnek Ígérkező drámaíró Simái Kristóf első zsengéjének. Nem csupán a cím latin nyelvű: az egyes, Molière—nél már franciául írott színpadi utasítások ugyancsak latinra fordítva jelentek meg. A szereposztásban — érdekes jelenség! — változatlanul megmaradtak a francia személynevek, de a végük latinos: Octavius, Scapinus, Hyacintha, Silvester stb. Mindez а magyar nyelvű drámaírásra való átállást átmeneti periódusának formai velejárója, és a jezsuitáknál is éppúgy meglehetett Simái diákévei alatt, mint a piarista házak akármelyikének drámaírói praxisában az 1660-70-es évek táján. Simainak ez a müve még túlnyomórészt fordításnak minősül: Molière nyomán halad ugyan a cselekmény bonyolításában, de már meg—megszakítják itt—ott plautusi betoldások /pl. a föntebb említett Pluto—motívum/, illetve jóízű népies fordulatok is. A későbbi adaptáló, sőt szabadon kompilálva szerkeztő Simái innét indul tovább. Pállya István bátorításának köszönhetően az 1770-es év végére már el is készült új müvével, a Váratlan vendéggel, majd csakhamar a sorrendben immár a harmadikkal: a Mesterséges ravaszsággal. Nyitrán Simái befejezte a filozófiai kurzust, és 1772—ben Kecskemétre került. Még nem volt fölszentelt pap, de már taníthatott: a szintaxis és a grammatika tanítását bízták rá. Eleinte szokatlan volt számára az alföldi környezet, de
