Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
átültetés— nek és a Mesterséges ravaszságnak. Az azonosszerzőség meggyőző kimondásához azonban a talált bőséges egyezések ereje nem volt egyforma. Ezért rendszereznem kellett a számításba vehető szövegadatokat. Az erősödés sorrendjében kialakult egy bizonyítási skála, amelynek a csúcsát jelentő ún. "koronaérvek" már nyilvánvalóvá tették: a Comoedia satis lepida szövegének szerzője azonos a Mesterséges ravaszságéval, azaz: Simái Kristóf. a> III. fokú bizonyítékok: x:i arányú szórványegyezésete Itt olyan frazeológiai egységek, kifejezések emlithetők, amelyek 1—1 alkalommal fekbukkantak mind a Scapin-átültetés, mind pedig a Mesterséges ravaszság szövegében. Ezek azonban csak a legcsekélyebb bizonyító erővel bírnak, hiszen az 1:1 típusú példák esetében még sem szöveghely szerinti, sem pedig tematikai egybevágásról nem beszélhetünk. Simái spontán odavetett frázisokkal élt jónéhány helyen az egyik műben is meg a másikban is. Kedvenc fifejezései így akaratlanul is előkerültek mind a kettőben. b> II. fokú bizonyítékok: z:2 arányú szórványegyezések Lényege: az egyik munkában egymástól nem messze — többnyire még ugyanazon az oldalon — két különböző frazeológiai egység található, és ezek ugyancsak egymás közeli társaságában a másik műnek általában azonos lapján is előfordulnak /néha esetleg fordított sorrendben/. Szemben az 1:1 típus spontaneitásával: itt már Simainak a tudatos munkamódszerét kell sejtenünk. A kérdéses 2—2 frázist tartalmazó jelenetek tematikailag nézve még itt sincsenek összefüggésben. /Amint az 1:1 arányú megfelelésnek tematikai viszonya is esetleges volt./ c> I. fokú bizonyítékok: döntő példák a tematika és a frazeológiai azonosság együttes jelent kezesére Arra már Gragger Róbert felhívta a figyelmet , hogy a Mesterséges ravszság utolsó 2 — de mág inkább az utolsó — jelenete feltűnő egyezéseket mutat a "Les fourberies de Scapin" ugyancsak 2 befejező jelentésével. Vizsgálatának eredményét tovább bővítettem a Comoedia satis lepida szintén utolsó 2 jelenetével való összevetéssel. Igaz, e végső oldalak mintha híjával lennének a szólásoknak, közmodások— nak. Itt a szerényebb lexika tanúságára kellett szorítkoznom. Szinte sorról sorra megegyezik a tematika, s igy — ha a frázisok nem is, de — egyes jellemző szavak vagy közönségesen hangzó mondatok elárulják a két magyar mű szerzőjének azonosságát. A bizonyítás azonban még itt sem zárult le, mert még hátravannak a d> koronaérvek: tíoliére-nél nem szereplő szöveghelyek feltűnő egyezése a két magyar nyelvű műben Itt említendők azok a tematika és a lexiko-frazeológia szoros egységére valló szövegrészletek, amelyeknek a lelőhelye csak a 2 magyar nyelvű munkában van meg; Molière—nél
