Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Iványosi-Szabó Tibor: A kecskeméti Gazdasági Egyesület létrehozása (1844-1852)

városi elit tágjainak jelentős hányada hajlandó volt a minimális áldozatvállalásra. Ez az összeg viszont még töredéke volt csupán annak, amelyet szükségesnek láttak a mintagazdaság beindításához. Simonyi János jó példával járva elöl, újabb két részvényt jegyzett. Követte példáját Fejes János ügyvéd is, aki a következő években Simonyihoz hasonlóan fontos szerepet vállal a 48-as események helyi alakításában. Hiába való volt Fejes János további hét részvényre vonatkozó jegyzése, a pótlólagos jegyzések száma igen csekély volt. Végülis alig több mint 160 részvény kelt el, tehát az eredetileg eltervezettnek nem egészen harmada. Ennek ellenére a mintagazdaság szervezése nem feneklett meg. A tervezethez képest szerényebben tudták ugyan a szükséges épületeket és létesítményeket előteremteni, de a munka következetesen folyt, a szerzett tapasztalatoknak megfelelően igyekeztek a termőföldet minél alkalmasabbá tenni céljaik eléréséhez. Sikereik viszont nem lehettek látványosak. A társaság figyelemre méltó tudatossággal és tiszteletre méltó igényességgel tervezte meg a következő évek munkáját. Erre Gsányi Jánost kérték fel, aki 1846 augusztusában terjesztette be elképzelését, amit azután több szakértőnek minősülő személlyel véleményeztettek. Igy jött létre a mintagazdaság működése során a legegységesebb és legjelentősebb programtervezet, amelynek tudományos jelentő— sége olyan nagy, hogy célszerű azt teljes egészében közölni. "Második éve már, hogy a Kecskeméti Gazdasági Egyesület öszve állott, 50 hold jó és használható földünk is van, de mégsem mehetünk tovább, mint hogy a földet feltörettük, s a régi mód szerént bé vetettük, s arattattuk, s rajta egy közönséges alakú 10 öles épületet csináltattunk. Ogy vélem innen is keletkezhetett azon helybeli sajnosán tapasztalt részvétlenség, hidegség, sőtt gúnyolás is (nem látván földünkön semmi különöst), mintha mi földünket csak ingyen használni és csak régi schlendrián szerint gazdálkodni akarnók. Ideje te^yfJb ezen leverő helyzetből ki vergődnünk, és éppen e czélra küldettünk néhányan választmányul, hogy példány gazdaságunk rendszerét minden részleteiben öszveállitani, s egy a vég czélhoz folytonosan vezetendő tervet kidolgozni iparkodjunk. De mivel mindenikünk Cezt híjába tagadjuk) úgy hiszi, hogy itt gazdaság ősi fészkében születtetvén, azt jól érti. Azonban majd minden embernek más, más felfogása van. Az elébünk tűzött tárgy pedig olly sok oldalú, hogy jól eltalált és a helyhez alkalmazott példánygazdasági rendszert tellyesen összhangban összeállítani, de kivált egymást értesíteni néhány órai puszta szóbeli vitatkozás útján lehetetlen. Szükséges tehát, hogy bár akárki közülünk néhány