Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

Alapvető szervezeti változtatások nem történtek a nemzeti bizottságokban működésük 4 esztendeje alatt, a testületekben paritásos alapon a koalíció pártjainak küldöttei és a szakszervezetek képviselői dolgoztak. Néhol fölmerült ugyan, hogy a "választások következtében beállott eltolódások miatt nem volna-e szükséges a nemzeti bizottságban is követni" azokat, de az ilyen és hasonló törekvések 1945-ben nem mentek át a gyakorlatba."'"'

57 Az országgyűlési választások eredményei 1945-ben a helyi önkormányzatok összetételében sem tükröződtek: nem alakították újjá azokat. Inkább jellemző a bátyai példa, ahol az 1945. májusában összehívott képviselőtestület összetételét a "pártok taglétszámainak arányában" állapították meg, hogy azután egészen 1945. augusztusáig folytonosan vitatkozzanak - felsőbb szervek bevonásával - e választás törvényességén. A vitát végül is a paritásos alapon történő választást szorgalmazó belügyminiszteri leirat döntötte el, melynek eredményeképpen a nemzeti bizottság tisztségviselőivel együtt a képviselőtestület tagjai is kicserélőd138 tek. A választások lebonyolítása, tehát 1945. novembere után, ebben a térségben nem voltak a gyakorlatban megvalósult olyan "aranyositási kísérletek", amelyek az FKgP pozíciót helyi mére139 tekben erősítették más pártokét gyöngítették volna. Sok hatalmi harcot takaró vitára adott okot a szakszervezetből delegált tagok pártállása, hiszen ez azt jelenthette, hogy burkoltan egy-egy párt képviselői kerülhettek szótöbbséghez egy-egy testületen belül. Általában a szakszervezetek képviselte álláspont győzött: "A szakszervezet nem kérdezi meg tagjait, hogy milyen politikai párt tagjai, a nemzeti bizottságnak sincs joga" tudakozódni ezután és visszaküldeni a szakszervezet küldötteit, bár arra szintén volt példa, hogy a szakszervezeti delegáltak is más-más pártok tagjai voltak.

14 Azok a később alakult pártok, amelyek nem tartoztak a parlamenti pártok közé, általában nem kaptak helyet a nemzeti bizottságokban. Erre csak egy ellenpéldát találtam, Hercegszántóról. 1946 novemberében alakult meg a községben a Szabadság Párt, s kérte 2 tagjának fölvételét a nemzeti bizottságba. A Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének tiltakozására az volt a válasz, hogy a Polgári Demokrata Párt sincs képviselve a koalíciós kormányban, mégis szerepel a nemzeti bizottságban. Végül a főispán-