Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

emitt a polgármesterekkel, amott a rendőrség helyi apparátusával egyetértésben, illetve segítségükkel. Alpár példája különleges, hiszen itt a Magyar Kommunista Párt 99 tagjaiból és a szakszervezet küldötteiből álló nemzeti bizottság (azért volt ez így, mert több politikai párt nem működött a községben) által szervezett "nemzeti tanács" az önkormányzat egészét a hatalmában tartotta és még miniszteri hatáskörű ügyben is döntött. Tulajdonképpen a nemzeti bizottság kizárólagos befolyását jelzi, hogy a "nemzeti tanács" üléseiről felvett jegyzőkönyveket és annak határozatait a nemzeti bizottság hagyta jóvá.

1

^

8 Logikus volt ilyen körülmények között, hogy Alpáron nem állítottak föl külön ellenőrző bizottságot, hanem annak jogait maga a nemzeti bizottság gyakorolta. Külön szólni kell az ellenőrző bizottságok működéséről. Nem egyedi jelenséggel állunk szemben. Szinte mindenütt találkozni lehet 1945 legelején ilyenekkel, ezért elképzelhetőnek látszik, hogy központi kezdeményezésre szerveződtek meg. A demokratikus pártok nemzeti bizottsági tagjaiból, 2-2, esetleg 3-3 kiküldöttből álltak, feladatuk szinte mindenütt a helyi pénzgazdálkodás ellenőrzése volt. Az ellenőrző bizottsági tagok fizetést a várostól, de instrukciókat az őket; kiküldő nemzeti bizottságoktól kaptak és megbízatásuk időtartnma is ez utóbbitól függött. Azt lehet tehát mondani, hogy rövid ideig a népi ellenőrzés egy korai és elég jól funkcionáló formáját teremtették meg. 1946-ban központi intézkedéssel fölszámolták ezeket, mondván: fölöslegesen terhelik a városi kasszát és egyébként is, a gazdasági rendőrség 102 feladatait nem az ellenőrző .bizottság dolga elvégezni. Mindent összevetve megállapítható, hogy a közigazgatás ideiglenes rendezésével, a helyi önkormányzatok kiépítésével, az űj képviselőtestületek megszervezésével nem volt egyidejű a már működő nemzeti bizottságok jelentőségének csökkenése. Egyedül Baján valósult meg a központi intézkedés hatás- és jogkörcsökkentő kívánalma, ott, ahol nem koalíciós, hanem inkább Tanácsköztársaság-típusú testület működött. Alpáron viszont nem csökkent a szintén tanács-típusú nemzeti bizottság befolyása, hatalmának megtörése későbbi politikai harcok következménye volt. Mint minden rendelet, a nemzeti bizottságok hatáskörét csökkentő központi intézkedés is annyit ért a gyakorlatban, amennyit a helyi politi-