Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

ség nemzeti bizottságát, hogy képviselőt jelöljön. Az ügy "halaszthatatlanul sürgős" volt, s bár a képviselő személye körül éles vita alakult ki (a választást el is akarták halasztani) mé49 gis dönteni kellett. Ebben a példában az látszik a legfontosabbnak, hogy a szerveződő új hatalom rendkívül fontosnak tartotta azt, hogy a Nemzetgyűlés "népképviseleti" alapon ülhessen össze, minél szélesebb - de természetesen kizárólag antifasiszta elemeket magában foglaló társadalmi bázison nyugodjék. A társadalmi bázis alapegységéül pedig éppen a nemzeti bizottságokat szánta. Ennek az alapállásnak a megértetése volt az Előkészítő Bizottság tagjainak legfontosabb feladata, az tehát,.hogy a társadalom lehető legszélesebb rétegeiből verbuválják a megfelelő politikai beálítottságú képviselőket. Az Előkészítő Bizottság küldöttei eljutottak a mai Bács-Kiskun megyébe is. !! Az eredeti -elgondolás szerint Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös és Kecskemét volt a delegáltak uticélja. Az előbbi három települést Erdei Ferenc és Révai József, az utóbbit Faragho Gábor és Molnár Erik látogatta meg."^ Érdemes itt is megjegyezni, hogy Bács-Bodrogban - jóllehet a fronthoz sokkal közelebb fekvő települések (pl. Pécs, Bonyhád, Kaposvár) is szerepeltek az útitervben - egyáltalán nem kívánták megindítani a politikai szervező munkát. Sőt mi több, ennek települései egyetlen, a képviselőválasztások lebonyolításával kapcsolatos tervezetben sem szerepeltek,^

1 aminek elsődleges oka - a már tárgyalt - rendkívül kényesnek ítélt helyzet lehetett. Kecskeméten a város felszabadítását (1944. október 30.) követő napokban Váradi József polgármester mellett a volt illegális kommunista, Molnár Erik kapott helyettesi megbízást a szovjet parancsnokságtól. Ekkor még Molnár Erik nem rendelkezhetett felsőbb pártkapcsolatokkal. Mutatja ezt az a tény, hogy vezetésével 1944. november 18-án közös munkáspárt alakult, "Kommunista és Szocialista Munkások Egyesülete" néven, minden bizonnyal 1919-es 52 példa nyomán. Az egységes munkáspárt megszervezése inkább kedvezett a korabeli elvárásoknak: népfrontpolitikára, a demokratikus erők összefogására valló igyekezet fedezhető fel abban, nem úgy mint pl. a bajai szervezkedésben. Molnár Erik tehát meglehetősen jó politikai érzékkel látott hozzá a párt szervezéséhez.