Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

szakszervezeti vezető is élt még. Olyanok, akik úgy gondolták: újra itt a lehetőség, hogy munkások vegyék kezükbe a hatalmat. Gondolhatták ezt azért, mert 1944. októberének végén még semmi nem utalt arra, hogy nem proletárdiktatúra, nem új munkáshatalom lesz az ország élén. Egészen bizonyos, hogy semmiféle, az új berendezkedés mikéntjére vonatkozó információ sem jutott el Bajára, legföljebb csak a városi szovjet katonai parancsnokságon keresztül. A katonai parancsnok - miközben a hivatalos közigazgatást ambicionálta - szimpatizált a kommunista munkásokkal, bátorította szervezkedésüket. Sajnos, a számomra hozzáférhető források nem tájékoztatnak a "Munkástanács" megalakulásának pontos előzményeiről, sem a körülményekről, sem a tanácstagok indítékairól; mindezekre pillanatnyilag csak következtethetünk. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1944. novemberében magalakított új városi tanács - amely a régi rendszernek megfelelően a polgármestert, jelen esetben a "városvezető"-t segítő-ellenőrző testület volt - tagjai sorában ott találjuk a 11 kommunistát számláló "Munkástanács" minden résztvevőjét. A "Munkástanács" már korábban megszerveződött, "asztalosok, villanyszerelők, cipészek, szövők, általában munkás emberek" öntevékeny aktivitása nyomán a hivatalos, Takáts-féle városvezetés25 sel párhuzamosan. Visszaemlékezések szerint a kommunistákból október 20-a tájékán előbb egy öt, majd egy héttel később 11 tagúvá bővülő bizottság alakult, amit legtöbbször "Munkástanács"2 6 nak neveztek. Azt azonban csak feltételezem, hogy az 1944. november 10-e táján megszervezett, a korabeli megfogalmazás szerint "szocialista-kommunista" és "polgári tagozatból" álló 20 tagú városi tanács létrehozása, valamiféle - valószínűleg a szov27 jet parancsnokság sugallta - kompromisszum eredménye lehetett. Az élet normalizálása érdekében a lehető legminimálisabbra kellett csökkenteni a hatalmi villongásokat. A kompromisszumra annál is inkább szükség volt, mert az újfajta szervezeti fölépítés inkább megfelelt az átalakítás országos programjának, hiszen, ha összetételét nézzük a város új tanácsa népfrontos törekvések megvalósulása felé mutat. Az új testület létrehozásával nem dőlt el a hatalom kérdése: a munkástanács nem mondott le megszerzett pozícióiról. Sőt, a kommunisták a városháza gyakorlati munkája-