Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)
- G Bár a három nagyhatalom külügyminisztereinek 1943-ban, Moszkvában tartott megbeszélésén elismerték, hogy mivel Kelet-Közép Európa katonai felszabadítását a Vörös Hadsereg fogja elvégezni, a Szovjetuniónak döntő szava lesz a térség politikai újrarendezésében, a tárgyalóasztalok mellett (így pl. 1944. októberében, a moszkvai Sztálin-Churchill találkozón) nem dőlt el véglegesen Magyarország hovatartozása. Elsősorban azért nem, mert a Szovjetunió érdekeivel ellenkezett volna a nagyhatalmi koalíció gyöngítése. Történetírásunk kimutatta tehát, hogy 1944 végén a külpolitikai helyzet egy antifasiszta állam életre hívását - és csak azt - tette lehetővé. Ez jutott kifejezésre a határozatban, amelyet a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága hozott 1944. október 27-én. A határozat nyomán megfogalmazott kiáltvány - magyar nyelvű - közzétételekor, tehát 1944. októtor 27-e után lettek csak nyilvánvalók a magyar közvélemény előtt a szovjet államvezetés Magyarország további sorsát megszabó szándékai. A gyakorta idézett kiáltvány - tárgyunk szempontjából - legfontosabb gondolata: "A helyi hatóságok és a helyi önkormányzat összes szervei... a helyükön maradnak. " 9 Ez a kívánalom nem egyezett a Moszkvában emigrációban levő Magyar Kommunista Párt vezetése által jóváhagyott, Révai József tollából származó tervezettel. A tervezetben ugyanis radikális változtatások fogalmazódtak meg, nevezetesen az, hogy a parlamentet fel kell oszlatni, a helyi önkormányzatokat el kell söpörni és nemzeti bizottságokat létrehozva kell új alapokra helyezni az államhatalmat. 1 ^ 1 A Révai-féle elgondolás - minden radikalizmusa mellett - azonban mégsem kommunista hatalomátvételt tűzött ki célul, mert a nemzeti bizottságokba demokratikus elemek tömörítését tervezte. Úgy tűnik azonban, hogy :iz 1944. szeptemberében-októberében felszabadított országrész legtöbb helyén másképpen gondolkodtak a politizáló emberek. Ez persze nem lehetett véletlen. hiszen először a Viharsarok, és n forradalmi hagyományokban gazdag Tiszántúl szabadult föl. Történetírásunk kimutatta, hogy ezeken a helyeken spontán módon, de soha nem függetlenül a Vörös Hadsereg parancsnokságaitól sorra alakultak a leggyakrabban kommunis-