Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

I. NEMZETI BIZOTTSÁGOK AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY MEGALAKULÁSÁIG Bács-Kiskun Megye 1944. október 10. november 14-e közt hadműveleti terület volt. A mai Bács-Kiskun megye területét te-hát Horthy kormányzó sikertelenül végrehajtott kiugrási kísérlete, Szálasi "nemzetvezető" hatalomátvétele után érte el a Vörös Hadsereg, éppen azokban a pillanatokban, amikor a szövetséges nagyhatalmak számára elfogadható-politikai vezetés nem állt Magyarország élén. A bukott kormányzó Moszkvában tartózkodó fegyverszüneti küldöttségével már nem; új, demokratikus alapon szervezett államhatalommal még nem számolhatott a szovjet vezetés. Magyarország további sorsát, korabeli megítélését az szabta meg, hogy képes-e a maga erejéből, de természetesen nem függetlenül a reális hatalmat birtokló Vörös Hadseregtől létrehozni és megszervezni a már felszabadított területeken az új, antifasiszta államot vagy annak csíráit. Szomszédaihoz képest Magyarország egyedülálló helyzetben volt 1944 végén. Csehszlovákiát és Lengyelországot a nagyhatalmak a Hitler-ellenes koalíció tagjának ismerték el, Bulgária és Románia fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, míg Magyarországon a német megszállás árnyékában "a végsőkig kitartás" nemzetvesztő politikája jutott uralomra. A korábban bevezetett statáriális intézkedések, a félelem és bizonytalanság légkörében, s nem utolsó sorban a 25 esztendeig tartó propagandahadjárat következtében szinte egy egész ország útra kelt. Jórészt elmenekültek a központi, sót a helyi hivatali apparátusok vezetői, a hivatalnokok nagy része.^ A közigazgatás szinte megbénult. A gazdátlanul hagyott országrészeken légüres tér keletkezett, amelyet az élet normalizálása és a szovjet alakulatok érdekében is meg kellett szüntetni. Szükségszerű volt, hogy a Vörös Hadsereg parancsnokságai részt vállaljanak a közigazgatás újjászervezéséből. Ezt főképpen a front követelményei diktálták, de a lépés nem volt mentes politikai megfontolásoktól sem. Sztálin marsallnak nem lehetett célja, hogy katonai közigazgatást vezettessen be, neján lemásoltassa a szovjet mintát akkor, amikor Magyarországról a szövetségesek - különösen Anglia még nem mondtak le.